A munkáltató kártérítési felelőssége III. – Mikor függ össze a munkaviszonnyal a károkozó körülmény?

Szerző(k): Dr. Farkas Márton | 2026.08.13 | Munkajog

A cikksorozat előző részében bemutattam azokat a tényállási elemeket, melyeket mindenképp bizonyítania kell a munkavállalónak az eredményes kártérítési igényérvényesítéshez egy munkaügyi perben. Ezek közül szükségesnek látom részletesebben kifejteni annak kérdéskörét, mikor minősül a károkozó körülmény a munkaviszonnyal összefüggőnek, ugyanis a vonatkozó bírósági gyakorlat olyan megállapításokra jutott ebben a témakörben is, amely mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára újdonsággal szolgálhat.

Térjünk vissza a Kúria iránytűként szolgáló, 1/2018. KMK véleményére, amely az alábbi magyarázatot adja: „A »munkaviszonnyal összefüggés« a felek között fennálló, vagy fennállt munkaviszony, és a kárnak e jogviszonnyal való összefüggése a munkaviszonyból folyó valamely tevékenység (magatartás, mulasztás) és a károsodás közötti kapcsolat alapján állapítható meg. (…) A munkaviszonnyal összefüggés különösen az alábbi esetekben állhat fenn: a munkaszerződésben meghatározott feladatok ellátása, a munkáltató utasításának teljesítése, ideértve a munkavégzéshez szükséges előkészületet; a munkavégzéstől elválaszthatatlan tevékenység; a személyes szükségletek kielégítése; a helyzetváltoztatás, közlekedés a munkahelyen.”

Láthatjuk tehát, hogy nem csupán a hétköznapi szemlélet szerinti „tényleges” munkavégzés, azaz a munkaköri feladatok ellátása során bekövetkező károkozó körülmények alapozhatják meg a munkáltató felelősségét, hanem tágabb kontextusban a munkaviszonyhoz kapcsolódó tevékenységek is: klasszikus példa erre a munkahelyi mosdó, öltöző vagy étkező használata során bekövetkező káresemény, mégpedig akkor is, ha arra a munkaközi szünet időtartama alatt kerül sor.

Ugyancsak hasznos sorba vennünk, melyek azok az esetek, ahol nem minősül a károkozó esemény a munkaviszonnyal összefüggőnek. Jellemző példája a munkavállaló engedély nélküli magánmunkája a munkahelyen, közismertebb nevén a „fusizás”. Friss Kúriai határozat (Mfv. 10.027/2026/5) rögzíti, hogy fusizás alatt kizárólag a munkavállaló munkáltatói engedély nélküli, saját érdekében végzett munkája értendő, önmagában a munkáltatói utasítás nélküli vagy azzal ellentétes munkavégzés még nem feltétlenül minősül annak.

Problémás tárgykör a munkáltatói rendezvények során bekövetkező káreseményeké: ilyen esetben annak van jelentősége, hogy a részvétel a munkáltató utasítása alapján kötelező (például konferencián vagy üzleti vacsorán való részvétel) vagy csupán opcionális a munkavállaló számára (munkaidőn kívüli céges vacsora). Előbbi esetben még akkor is megállapítható lehet a munkáltatói kártérítési felelősség, ha egyébként a kárt ténylegesen a rendezvényszervező vállalkozás okozta.

Végül mindenképp említést érdemel a munkába utazás témaköre is: a Kúria Mfv. 10.695/2017/10. sz. határozatában egyértelműen rögzítette, „az állandó bírói gyakorlat alapján nem minősül munkaviszonnyal összefüggésben állónak a károsodás, ha az a munkába, illetve onnan hazafelé nem a munkáltató által üzemben tartott járművön, vagy közlekedési eszközön következett be.”

Bonyolítja a helyzetet, hogy az említett esetkört a társadalombiztosítási jog úti balesetként ugyanakkor elismeri és 100%-os baleseti táppénzt biztosít ilyen esetben a munkavállaló számára. Ne keverjük össze a két tárgykört: az úti balesetért az államháztartás baleseti táppénzt biztosít, viszont a balesettel összefüggő további károkért nem a munkáltató vonható felelősségre, hanem maga a balesetet okozó személy.

Fontos rögzíteni, hogy a munkába (munkahelyre) utazás során bekövetkező károk megítélése nem azonos a munkavégzés során bekövetkező közlekedési balesetekével. A Kúria Mfv. 10.270/2014/1. sz. határozata szerint a munkaviszonnyal összefüggő a munkáltató által ismerten a munkavállaló saját gépjárművével a munkaköri feladat ellátásához szükséges utazás során bekövetkezett baleset. Abban az esetben tehát, ha a baleset a munkaköri feladatok teljesítéséhez szükséges utazás során következik be, az már a munkaviszonnyal összefüggő káreseménynek minősül és emiatt más kártérítési megítélés alá esik, mint a fentiekben említett úti baleset.

Láthatjuk tehát, hogy még egy első ránézésre egyszerűnek tűnő tényállási elem kibontása is számtalan értelmezési kérdést tud felvetni. Hasonló szemlélet mellett a cikksorozatot a munkáltatói kártérítés egyik sláger témakörével, a munkáltató ellenőrzési körének taglalásával folytatom.

A jelen blogbejegyzés kizárólag általános tájékoztatási célokat szolgál, és nem tekinthető egyedi ügyre vonatkozó hivatalos jogi tanácsadásnak, szakvéleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A szerző(k), valamint a jogado.hu oldalon közzétett tartalmak szerkesztői és közzétevői a bejegyzés bármely konkrét ügyben történő felhasználásából eredő jogkövetkezményekért, illetve esetleges károkért felelősséget nem vállalnak.