Elég-e egy fizetési felszólítás az elévülés megszakításához? – A Kúria álláspontja

Szerző(k): Dr. Zalavári György LL.M. | 2026.02.12 | Cégjog

A polgári jogi követelések idővel „elkopnak”: ha a jogosult meghatározott időn belül nem lép, az igénye bírósági úton már nem lesz érvényesíthető. Ezt nevezi a Polgári Törvénykönyv elévülésnek, amely főszabályként öt év, de jogszabály vagy a felek megállapodása egyes jogviszonyokban ettől eltérő – jellemzően rövidebb – időt is meghatározhat.​

A Pfv.VI.21.050/2024/7. számú kúriai döntés központi kérdése az volt, hogy a felek szerződéses megállapodása alapján elegendő-e egy fizetési felszólítás az elévülés megszakításához. A villamosenergia-szolgáltatási szerződésben az egyik fél azt rögzítette, hogy az igazolhatóan megküldött fizetési felszólítás megszakítja az igények elévülését. A vitában az egyik álláspont szerint a szerződési szabadság lehetővé teszi az elévülést megszakító okok bővítését, míg a másik fél úgy érvelt, hogy a Ptk. ezen rendelkezései kógensek, azaz nem módosíthatók.​

A Ptk. kifejezetten felsorolja, mi szakítja meg az elévülést: a kötelezett tartozáselismerése, a kötelem tartalmának közös módosítása, egyezségkötés, a követelés perben történő érvényesítése jogerős, érdemi bírósági határozattal, valamint a követelés csődeljárásban történő bejelentése. A törvényben a fizetési felszólítás nem szerepel a megszakítási okok között.​

A Kúria kiemelte, hogy az elévülés intézménye nem pusztán technikai szabály, hanem a jogbiztonságot szolgáló, elvi jelentőségű garancia. Ha a felek tetszés szerint bővíthetnék a megszakítási okokat, azzal éppen azt a célt hiúsítanák meg, hogy egy idő után lezáruljon az igényérvényesítés nyitott időszaka. A testület ezért arra az álláspontra jutott, hogy az elévülést megszakító esetkörök nem diszpozitívak: a Ptk. taxatív felsorolást tartalmaz, amelyet sem egyedileg megtárgyalt kikötéssel, sem általános szerződési feltétellel nem lehet kiegészíteni.

​

Ennek következménye, hogy a vitatott szerződési feltétel az adott részében érvénytelen volt, így a fizetési felszólítás önmagában nem szakította meg az elévülést. Ha a jogosult nem indított pert, illetve nem történt más, a törvényben nevesített megszakító esemény, a követelés bírósági érvényesíthetősége az elévülési idő leteltével megszűnt. A döntés üzenete a gyakorlat számára világos: a követelés „életben tartásához” nem elegendő időről időre felszólító leveleket küldeni, tényleges eljárási lépésre (pl. perindításra) van szükség.

A jelen blogbejegyzés kizárólag általános tájékoztatási célokat szolgál, és nem tekinthető egyedi ügyre vonatkozó hivatalos jogi tanácsadásnak, szakvéleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A szerző(k), valamint a jogado.hu oldalon közzétett tartalmak szerkesztői és közzétevői a bejegyzés bármely konkrét ügyben történő felhasználásából eredő jogkövetkezményekért, illetve esetleges károkért felelősséget nem vállalnak.