Mikor jár házastársi tartás?

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Garadnai Tibor | 2025.01.16 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A Ptk. szerint a házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani. A törvényen alapuló házastársi tartás általános előfeltételeit a Ptk. a hatályos joggal egyezően rendezi.

Ezek a jogosult oldalán azt követelik meg, hogy ő a tartásra önhibáján kívül legyen rászorult (és ne legyen arra érdemtelen), a kötelezett oldalán pedig azt, hogy ő a tartás nyújtására saját megélhetésére és az őt mások irányában terhelő tartási kötelezettségre figyelemmel is képes legyen.

A tartásra való jogosultság köréből az önhibán kívüli rászorultság kérdésével, az életközösség megszűnése után keletkező rászorultsággal, valamint a rövidebb ideig fennálló házasság speciális tartási következményeivel foglalkozik.

A különélő vagy volt házastársak a tartást rendezhetik megállapodással is.

Ha a házasság felbontását a felek közös megegyezéssel kérik, a házastársi tartás kérdésében (is) meg kell állapodniuk; a házastársaknak akkor kell a házastársi tartás kérdését megállapodással rendezniük, ha bármelyiküknek erre irányuló igénye van.

Ha közöttük megállapodás nincs, de valamelyikük tartást igényel, érvényesülnek a Ptk. erre irányadó követelményei.

Az önhibán kívüli rászorultságot a korábban hatályos Csjt. is alapfeltételként szabályozta, és ahogyan ezeknek a fogalmaknak a meghatározását a Csjt. sem rögzítette, úgy a Ptk. sem ad közelebbi támpontot ahhoz, hogy mit kell érteni rászorultság, illetve az önhiba hiánya alatt.

Az ítélkezési gyakorlat mindazonáltal kialakította azt a szempontrendszert, amelynek figyelembevétele mellett ezen követelményeket az egyes esetekben értékelik.

A rászorultság alatt azt értjük, hogy a tartást igénylő (volt) házastársnak nincs olyan jövedelme, keresete, egyéb vagyoni lehetősége, amelyekből saját megélhetését teljesen vagy részben biztosíthatná, és ennek megállapításához valamennyi körülményt értékelni kell, így a jogosult egészségi állapotát, munkaképességét, vagyoni, jövedelmi viszonyait.

A jövedelem hiánya gyakran a teljes vagy részleges munkaképtelenség következménye, nemegyszer a jogosult előrehaladottabb életkorával, egészségi állapotának romlásával, betegségével jár együtt. Fiatalabb életkorban a jövedelem hiányát értékelhetően a közös gyermek otthonban történő ellátása, illetve a tanulmányok befejezésének szükségessége indokolja. A hiányzó jövedelem sem eredményez rászorultságot, ha a jogosultnak megfelelő vagyon áll rendelkezésére.

Ahogyan az önmaga eltartására való képtelenséget nem definiálja a Ptk., úgy az önhiba fogalmát sem, az ítélkezési gyakorlat azonban kimunkálta azt, hogy ennek meglétét miként kell vizsgálni.

Abban is következetes a jogalkalmazás, hogy az önhiba fogalma a családjogban mást takar, mint a polgári jogi felelősség körében; a jogosult magatartásának értékelését foglalja magában a létfenntartásához szükséges anyagi eszközök megteremtését illetően.

A házastársi tartás körében az önhiba jelenti azt például, hogy bár az érintettnek lehetősége lenne adott esetben munkaviszonyt létesíteni, ezt nem teszi meg.

A rászorultságnak, illetve az önhiba hiányának definiálhatatlanságát jól jelzik a gyakorlatban előforduló ügyek specialitásai is. Így jelentősége lehet annak, hogy a házastárs akkor ajándékoz jelentősebb összeget, amikor rászorultsága a tartásra munkaképesség-csökkenés folytán már fennáll; de annak is, ha jövedelemszerző tevékenységre irányuló erőfeszítéseinek eredménytelensége miatt nem képes magát eltartani.

Ezzel szemben nem állapítható meg a tartásra való rászorultság, és nem tarthat alappal igényt a tartásdíjra az a volt házastárs, aki felsőfokú végzettség megszerzését követően folytatja nappali tagozatos posztgraduális tanulmányait.

A jelen blogbejegyzés kizárólag általános tájékoztatási célokat szolgál, és nem tekinthető egyedi ügyre vonatkozó hivatalos jogi tanácsadásnak, szakvéleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A szerző(k), valamint a jogado.hu oldalon közzétett tartalmak szerkesztői és közzétevői a bejegyzés bármely konkrét ügyben történő felhasználásából eredő jogkövetkezményekért, illetve esetleges károkért felelősséget nem vállalnak.