A bizalmi vagyonkezelés célja és rendeltetése (Bejegyzés No. 3.)

Szerző(k): Dr. B. Szabó Gábor | 2017.04.25 | Bizalmi vagyonkezelés

Most, hogy már tisztában vagyunk a bizalmi vagyonkezelés (bvk.) jogi definíciójával (lásd Bejegyzés No. 2.), arra keresünk választ, hogy mi is a tényleges rendeltetése ennek az új jogintézménynek.

Hát, először is: nem is olyan új! Több mint 800 éves történetet tudhat a magáénak. Gyerekkori romantikus lovagregény olvasmányainkból és filmélményeinkből is ismerős lehet: az angol nemes, engedelmeskedve királya és hűbérura hívó szavának, elmegy a szaracénokat gyilkolni a Szentföldre, ahonnan korántsem biztos, hogy haza is tér. De ki fogja addig kezelni a hűbérbirtokot, gondoskodni a családról? Nehogy már egy olyan apróság miatt, mint a Szent Grál megtalálása közbeni lovagi halál, vissza kelljen adni a hűbérbirtokot a királynak! Keressünk csak gyorsan egy bizalmi embert, akire át lehet ruházni a hűbérbirtokkal együtt járó jogokat, és akiből kinézem, hogy nemcsak követni fogja a vagyonhasznosításra vonatkozó instrukcióimat a távollétem alatt, de még vissza is szolgáltatja a vagyont szerencsés hazaérkezésemkor (inter vivos), vagy éppen hűen követi halálom esetére (post mortem) szóló utasításaimat. És mivel jó eséllyel nyúlok mellé a megfelelő személy kiválasztásakor, szükségem lesz arra is, hogy vagyoni igényeimet a kancelláriai bíróság (Chancery Court) is megítélje a vagyonkezelővel szemben a méltányosságra (equity) alapozva. Röviden ez az equityből (az angolszász jognak a szokásjog és törvény alkotta jog melletti harmadik pillére) kinövő „trust”, amit kezdetben még csak nem is így, hanem „use”-nak hívtak.

A kezdeti néhány évszázados joggyakorlat és az arra szépen rásimuló jogvédelem aztán az angolszász vagyonjog meghatározó elemévé alakította a trustot. Használata az angolszász jogterületeken, azaz a világ jelentős részén mindennapos, és ma már a nem angolszász jogrendszerek zömében is egyre népszerűbb. A trust létjogosultsága azon egyszerű emberi felismerésből fakad, hogy viszonylag könnyen fordulhat elő olyan eset, amikor a vagyon tulajdonosa vagy annak jogutódja valamilyen oknál fogva (halál, cselekvőképtelenség, érdektelenség, alkalmatlanság, diszkréció, vagyonvédelem stb.) nem képes a vagyon állagának megőrzésére, megóvására vagy értékének gyarapítására, és e célból megfelelő szakembert kell találnia.

Azonban már Angliában is viszonylag hamar rájöttek arra, hogy a trust a fenti alapfunkcióin túl számtalan másra, többek között – mai divatos meghatározással élve – adóoptimalizálásra is alkalmas. VIII. Henrik ezen annyira bepipult, hogy rendeletileg be is tiltotta a trustot mint a korona bevételeit megtizedelő intézményt, amely rendelet azonban nem sokkal élte túl a mérges király halálát. Olyan jogintézménnyel van tehát dolgunk, amely a XVI. századi Angliában már nélkülözhetetlen pillére a polgárosodási folyamatoknak. És mint tudjuk, a magánjogi megoldások társadalomformáló erejével semmi nem ér fel. Tudta ezt Napóleon is, aki a maga katonai, hadvezéri mentalitásával felismerte, hogy semmilyen hadsereg vagy rendőri erő nem képes olyan hatékonyan átszervezni egy társadalmat, mint egy, a magánjogi viszonyokat forradalmian átalakító polgári törvénykönyv. E felismeréstől vezérelve számtalan alkalommal személyesen jelent meg a Code Civil kodifikációs bizottságának ülésein, ahol akkor még „csak” első konzuli tekintélyével hitelesítette a jogalkotás történelmi léptékét. A hálás utókor nem véletlenül hívja a francia ptk.-t Code Napoleonnak is.

Hazai viszonyaink között sem túlzás történelmi jelentőségűnek tekinteni a bvk. megjelenését és fokozódó térnyerését. Magam a honi modernizációs és polgárosodási folyamatok egyik motorját is látom benne, mert rendkívüli lehetőségeket és távlatokat nyit meg az elmúlt 30-40 év alatt felhalmozódott és azóta is folyamatosan halmozódó magán- és családi vagyonok megőrzésében, kezelésében és gyarapításában. Mi más, ha nem ez a polgári társadalom egyik támfala?

A bvk. jogtörténeti előképei már a hazai jogfejlődésben is megvoltak. Tipikusan ilyennek volt tekinthető a feudális hitbizomány intézménye, majd a polgári jogfejlődés és jogalkotás megerősödésével a haszonélvezet vagy a bizomány intézményének kidolgozása. Végső soron a bizományos is a saját nevében, de megbízója javára eljárva értékesíti vagy éppen szerzi be a megbízó tulajdonában álló, illetve oda kerülő dolgot, jogot. Horribile dictu, még szocialista trust is létezett! A szocializmus időszakában állami monopóliumnak számító külkereskedelem ugyanis teljes egészében az ún. külkereskedelmi bizományi szerződések által levezényelten folyt, ahol a monopolhelyzetben álló külkereskedelmi vállalat belföldi termelővállalati megbízója javára étékesítette az ő áruját (export bizomány), vagy az ő pénzén szerezte be a világpiacról a neki szükséges alapanyagokat vagy alkatrészeket (import bizomány). Ennyit azoknak, akik a bvk.-t a magyar jogrendszertől idegen, gyökértelen jogintézménynek titulálták.

A következő bejegyzéssel visszatérünk a bvk. szerződés tételes bemutatására és elkezdjük elemezni a jogviszony egyes szereplőit. De azért időről-időre beiktatok majd egy, a mostanihoz hasonló kis színest is.

A jelen blogbejegyzés kizárólag általános tájékoztatási célokat szolgál, és nem tekinthető egyedi ügyre vonatkozó hivatalos jogi tanácsadásnak, szakvéleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A szerző(k), valamint a jogado.hu oldalon közzétett tartalmak szerkesztői és közzétevői a bejegyzés bármely konkrét ügyben történő felhasználásából eredő jogkövetkezményekért, illetve esetleges károkért felelősséget nem vállalnak.