Pihenj közlegény! A munkaközi szünet fontossága

Szerző(k): Dr. Kesseő-Balogh Péter | 2018.05.03 | Munkajog

Az ember nem robot. Elképzelhető, hogy néhány évtized múlva eljutunk odáig, hogy a munkahelyek többségén gépek veszik át az emberek munkáját, amíg azonban ez nem történik meg, addig az ember kénytelen tolni a szekeret. Az ember pedig elfárad, pihenésre van szüksége, szükségletei vannak, amikre időt kell szakítania, nem csak hétvégén, hanem akkor is, ha dolgozik. Ezt kívánja a jog biztosítani a legrövidebb pihenőidővel, a munkaközi szünettel, amelyet a munkáltató köteles biztosítani a munkavállaló számára. Lássuk, hogy mennyi az annyi!

Ha a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje vagy a rendkívüli munkaidejének tartama a hat órát meghaladja, akkor húsz perc, ha a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani. Ez a törvényi minimum. A felek vagy a kollektív szerződés rendelkezhetnek a munkavállaló számára kedvezőbb módon is, azonban ebben az esetben sem lehet a munkaközi szünet tartalma hatvan percnél több.

A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni. Ennek pontosan az a célja, hogy a szünet valóban a munkavégzés alatti regenerációt szolgálja. Ezzel nyilvánvalóan ellentétes lenne, ha a munkáltató például közvetlenül a munkavégzés kezdetén adná ki a pihenőidőt.

Garanciális szabály, hogy a munkaközi szünetet a munkáltató a munkavégzés megszakításával köteles kiadni. Ez alatt az idő alatt a munkavállaló akár el is hagyhatja a munkahelyét, erre az időre számára semmilyen munkavégzés nem rendelhető el.

A gyakorlatban sokszor van belőle vita, hogy a munkaközi szünet vajon a munkaidő része-e vagy sem. Főszabály szerint nem része, leszámítva a készenléti jellegű munkakört, és így erre az időre díjazás sem jár, tehát például azoknak, akik nyolctól négyig dolgoznak, valójában négy óra húsz percig kell dolgozniuk a munkaközi szünet miatt. Nincs akadálya azonban annak, hogy a felek abban állapodjanak meg, hogy a munkaközi szünet a munkaidő része, ebben az esetben viszont a munkavállalót megilleti az alapbér arányos része.

A munkaközi szünettől mindenképpen meg kell különböztetnünk a munkabiztonsági, foglalkozás-egészségügyi szabályok által előírt kötelező megszakításokat (pl. számítógép előtti munkavégzés), technológiai szüneteket. Ezek rendeltetése alapvetően különbözik a munkaközi szünet céljától és tartalmuk mindenképpen a munkaidő részét képezi.

A munkavállalók mellett a munkáltatóknak is érdekük a munka- és a pihenőidőre vonatkozó rendelkezések betartása, ha nem akarnak a munkaügyi felügyelőség vizsgálatának céltáblájává válni.

Munkajogi ügyekben keresse bizalommal az Ecovis Hungary Legal szakértőit, akik készséggel állnak rendelkezésére.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.