A házasság felbontásának kötelező elemei

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Gaál Barnabás | 2019.03.14 | Minden egyéb, ami érdekelheti

Korábbi cikkünkben részletesen írtunk a 2018. január 1. napján hatályba lépett, új polgári perrendtartásnak a házasság felbontására irányadó eljárási szabályairól.

Jelen bejegyzésünkben a házasság felbontásához fűződő anyagi jogi normákat vizsgáljuk meg alaposabban. Ahogyan azt az előző cikkben is leírtuk, amennyiben a házastársak a bíróságtól kizárólag a házasság felbontását kérik, úgy a feleknek a peres eljárás során nem kell szükségszerűen a házastársi vagyon megosztásáról is rendelkezni. Ennek azért van jelentősége, mert egy esetleges vagyonjogi per a házasság felbontásával kapcsolatos peres eljárás jelentős elhúzódását eredményezheti.

A törvény akként rendelkezik, hogy a házasság felbontását bármelyik fél kérheti, azonban lehetőség van arra is, hogy a felek azt közösen kérjék. Az alábbiakban a házastárssal közös kérelem alapján indult eljárás egyes pontjait mutatjuk be.

A bíróság a házasság felbontásának körében akkor tud döntést hozni, ha a házastársak a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, a házastársi közös lakás használata, valamint – ez iránti igény esetén – a házastársi tartás, vagyis az úgynevezett járulékos kérdésekben megegyeztek.

A házasság felbontásának további feltétele annak megállapítása, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása állapítható meg különösen abban az esetben, ha a házastársak között az életközösség megszűnt, és annak helyreállítására – az életközösség megszűnéséhez vezető folyamat, illetve a különélés időtartama alapján – nincs kilátás.

A gyermeket érintő járulékos kérdések esetén elsődleges a házastársak azon megállapodása, hogy közös szülői felügyeletet kívánnak-e gyakorolni vagy sem. Amennyiben a házastársak közös szülői felügyeletben állapodnak meg, abban az esetben a gyermek és a különélő szülő kapcsolattartásának kérdését értelemszerűen nem kell rendezniük. Lényeges, hogy közös szülői felügyelet esetén minden kérdésben közösen döntenek, így rendkívül fontos, hogy a szülők képesek legyenek együttműködni.

Ha a házastársak közül a szülői felügyeletet csak az egyikük gyakorolja, a kapcsolattartás kérdésének rendezése nem mellőzhető. A gyermekkel való kapcsolattartás tekintetében a házastársak választhatnak, hogy a kapcsolattartás feltételeit, körülményeit és a vonatkozó részletszabályokat maguk állapítják meg, vagy a kapcsolattartást a bírói gyakorlat szerint kérik.

A házastársaknak a kapcsolattartás jellegétől függetlenül a gyermek lakóhelyében meg kell állapodniuk, tekintettel arra, hogy e kérdésnek igazgatási szempontból különös jelentősége van, hiszen az a gyermek életét alapvetően érintheti, így például a gyermek iskoláztatása, egészségügyi ellátása esetén is.

A gyermeket érintő alapvető kérdés továbbá a gyermek tartása, amellyel kapcsolatban a házastársaknak mindenképpen meg kell állapodniuk, függetlenül attól, hogy a szülői felügyelet közösen gyakorolják-e vagy külön. A bírói gyakorlat a tartásdíj mértékét a tartásdíjat juttató jövedelmének 15–25%-ában határozza meg, azonban megjegyezzük, hogy a tartásdíj mértékére, teljesítésének módjára és idejére elsősorban a házastársak megállapodása irányadó.

A fentieken túl a házastársaknak meg kell egyezniük a közös lakás használatában. A törvény a közös lakás fogálmát akként határozza meg, hogy a házastársi közös lakás az a lakás, amelyben a házastársak egyikük vagy mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján együtt laknak. A törvény kimondja továbbá, hogy házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználatát a házastársi közös lakásban kell biztosítani, ezért a szülőknek e kérdésben a gyermek érdekeinek szem előtt tartásával kell eljárniuk.

Végezetül pedig a házastársaknak – az arra vonatkozó igény esetén – rendelkezniük kell a házastársi tartásról is. Főszabály szerint házastársi tartásra a gyermek tartásánál jóval szigorúbb szabályok vonatkoznak, a törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.

A házastársi tartás alapkövetelményeként két feltételt határoz meg a jogszabály: jogosulti oldalon az önhibán kívüli rászorultság, kötelezetti oldalon pedig a tartási képesség fennállását.

Ennek megfelelően a törvény egyfelől a jogosult oldalán megköveteli, hogy a tartásra való rászorultsága önhibáján kívül körülményre tekintettel indokolt legyen, másfelől a kötelezett oldalán pedig azt, hogy ő a tartás nyújtására saját megélhetésére és az őt mások irányában terhelő tartási kötelezettségre figyelemmel is képes legyen.

Megjegyezzük, hogy a házastársak fent leírtak szerinti egyezségét az eljáró bíróságnak jóvá is kell hagynia, tekintettel arra, hogy a bíróság által történő jóváhagyás a házastársak érdekeinek megfelelő érvényesülése miatt elengedhetetlen.

Fontos megjegyezni továbbá, hogy a törvény úgy rendelkezik, hogy a házasság az első tárgyaláson is felbontható akkor, ha a felek ezt kérik és a feleknek nincsen közös gyermeke (vagy a gyermekek már nagykorúak).

Amennyiben házasság felbontásával kapcsolatos vagy egyéb családjogi kérdése van, és hatékony megoldására van szüksége, keresse bizalommal az Ecovis Hungary Legal jogi szakértőit!

A jelen blogbejegyzés kizárólag általános tájékoztatási célokat szolgál, és nem tekinthető egyedi ügyre vonatkozó hivatalos jogi tanácsadásnak, szakvéleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A szerző(k), valamint a jogado.hu oldalon közzétett tartalmak szerkesztői és közzétevői a bejegyzés bármely konkrét ügyben történő felhasználásából eredő jogkövetkezményekért, illetve esetleges károkért felelősséget nem vállalnak.