A kötelesrész alapja

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Garadnai Tibor | 2019.05.02 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A Ptk. vonatkozó szabályai szerint kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne.

Talán ebből a rendelkezésből következik az a közkeletű tévedés, hogy kötelesrészt a jogosult akkor igényelhet, amikor az örökhagyó végintézkedést tett és a végrendeletben a kötelesrészre jogosultat az öröklésből kizárta.

Természetesen ebben az esetben is van lehetőség a kötelesrész iránti igény érvényesítésére az örökössel szemben, de gyakran előfordul olyan eset is, amikor az örökhagyó végintézkedés nélkül halálozik el, hagyaték – gyakorlatilag – nincsen, az örökösök azonban mégis alappal érvényesíthetnek kötelesrész iránti igényt.

Ennek magyarázata az, hogy a jogszabály szerint a kötelesrész alapját a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke – együtt – adja.

Vagyis nem csupán az örökhagyó halálának pillanatában fellelhető vagyon (hagyaték) számít, hanem azok az ingyenes juttatások, ajándékok is, amelyeket az örökhagyó a halálát megelőzően bárkinek adott!

E vonatkozásban csak azok az adományok képeznek kivételt, amelyeket az örökhagyó a halálát megelőző 10 évnél régebben vagy a kötelesrészre való jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően eszközölt, továbbá a szokásos mértéket meg nem haladó adományok értéke, a házastárs, élettárs és a leszármazó részére nyújtott tartás értéke, valamint az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke, a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

Ez azt jelenti, hogy a – fenti kivételektől – eltekintve a hagyaték tiszta értékét meg kell növelni az ingyenes juttatások értékével, majd ennek figyelembevételével kell meghatározni a kötelesrész értékét, amely a harmada annak, amit a jogosult törvényes örökösi minőségében kapna.

Abban az esetben tehát, amennyiben a jogosult, akár végintézkedés, akár a törvényes öröklés eredményeként kisebb értékű vagyonhoz jut a hagyatékból, mint amihez a törvényes öröklés szabályai szerint a hagyaték tiszta értéke és az élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok összértéke alapján kapna, a különbözet iránt kötelesrész iránti igényt érvényesíthet akár azzal a személlyel szemben is, aki az adományhoz hozzájutott, de egyébként a hagyatékból nem részesedik.

Itt kell megemlíteni azt a fontos változást is, amit az új Ptk. az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződések révén elidegenített vagyon kapcsán iktatott be.

Ennek lényege, hogy a fenti szerződések megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani a szerződés révén elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék vagy gondozás értékével nem fedezett részét is!

Ezzel a szabályozással a jogalkotó nyilván azokra a helyzetekre kívánt reflektálni, amikor is az idős és szellemi képességeinek már nem teljes birtokában lévő örökhagyóval „jóakaratú emberek” a halálát közvetlenül megelőzően kötöttek olyan, tartásra, gondozásra irányuló szerződést, amelynek eredményeként az örökhagyó vagyona a hagyatékból kikerült, és így a törvényes örökösök – az ügylet visszterhessége miatt – semmiféle igénnyel nem léphettek fel.

A módosítás ezeket a helyzeteket teszi némiképp életszerűbbé azzal, hogy az ilyen módon elidegenített vagyont – bizonyos korlátozásokkal, de – szintén a kötelesrész alapjává teszi.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.