A munkáltató felelőssége munkabaleset esetén – a Kúria eseti döntésének vizsgálata

Szerző(k): Dr. Fehér Attila | 2022.10.27 | Munkajog

A Munka törvénykönyvének 166. §-a alapján a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt, azonban mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

A vizsgált eseti ügyben a munkavállaló – szociális gondozó – egy gondozottat lakóhelyén keresett fel, a járdán megcsúszott, elesett és a fejét egy virágtartóba ütötte be. A baleset következtében koponyatörést szenvedett. 

Megjelent a friss ECOVIS HUNGARY LEGAL HÍRLEVÉL

Benne kiemelt témánk: Duplájára emelkedett az apaszabadság időtartama

További aktuális híreket olvashat előadásainkról és a legújabb cikkeket Bányajog és Közbesz blogjainkból.

A munkavállaló balesetét a társadalombiztosítási kifizetőhely üzemi balesetnek ismerte el, amelyet követően kétéves időtartamban üzemi baleseti táppénzben részesült, majd a foglalkozásegészségügyi orvos alkalmatlan minősítésére tekintettel jogviszonya megszűnt. 

A munkavállaló pert indított a munkáltatóval szemben elmaradt jövedelme, költsége, ápolással és gondozással felmerült költsége, háztartási kisegítő költsége miatt, továbbá 6 000 000 forint sérelemdíjért, és mindezek késedelmi kamattal növelt összegének megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót. 

Az ügy az első- és másodfokú bírósági döntést követően – a munkáltató felülvizsgálati kérelme alapján – a Kúriához került. 

A Kúria az alábbi megállapításokat tette: 

Az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja alapján a munkáltató akkor mentesül a felelősség alól, ha a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa.

A jogszabályi rendelkezésből következően amennyiben a kár a munkáltató ellenőrzési körébe esően következett be, a felelősség alóli kimentésre az a) pont alapján nincs lehetőség. Az ellenőrzési körön kívül eső körülmény esetén azonban a munkáltató felelősség alóli mentesülését csak a konjunktív feltételek együttes bizonyítása eredményezheti.

A Kúria döntésében hivatkozott a munkáltatónak munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI. 25.) KMK véleményre (a továbbiakban: KMK vélemény), amely II.2. pontjának második bekezdése szerint a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a feladatainak ellátása, az ezzel összefüggő személyi magatartás, a munka megszervezése; a termeléshez (munkavégzéshez) szükséges anyag, felszerelés, berendezés, energia tulajdonsága, állapota, mozgatása, működése, általában a termelés kockázata. Általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a telephelyen (székhelyen stb.) kívül végzett munka kijelölt, körülhatárolt helyszíne, ideértve annak adottságait; a munkavégzés tárgyául szolgáló dolog, növény, állat, talaj, valamint a munkáltató által üzemben tartott vagy ténylegesen használt járművel, annak a munkáltató által megbízott vezetője magatartásával, mulasztásával összefüggő körülmény. A közlekedéssel összefüggő – előbbieken kívüli – körülmények általában nem tartoznak a munkáltató ellenőrzési körébe.

A Kúria értelmezése szerint az ellenőrzési kör arra a körre szorítja a munkáltató kártérítési felelősségét, amelyben lehetősége, egyben kötelezettsége is a károk megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtétele. Az ellenőrzési körön minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására bármilyen lehetősége van a munkáltatónak. 

Az ügyben a munkavállaló a sérülést a munkafeladatának ellátását követően, a további munkavégzés helyszínének megközelítése közben, közlekedésével összefüggésben szenvedte el, amely – a Kúria álláspontja szerint – ekként a KMK vélemény alapján sem minősült a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülménynek. A munkáltatót az ellátott személy ingatlanának, udvarának tisztántartására, síkosságmentesítésére jogszabály nem kötelezte és nem is jogosította fel, így fizikailag nem volt lehetősége a balesetet okozó csúszásveszély megelőzésére, vagy annak elhárítására.

A „nem kellett számolnia” feltétel alkalmazásakor a bíróság arról dönt, hogy a munkáltató milyen gondosságot tanúsított, a jogainak gyakorlása és a kötelezettségeinek teljesítése során észszerűen számolhatott-e a károkozó körülmény valószínű bekövetkezésével. A károkozó körülmény nem minősül elháríthatónak, ha a munkáltató átlagos erőfeszítéssel, a technika átlagos eredményeinek felhasználásával nem befolyásolhatta annak keletkezését vagy kiküszöbölését [KMK vélemény II.3. és 4. pont]. 

A Kúria döntésében hivatkozott az Mt. 51. § (4) bekezdésére, amely értelmében a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit.

E rendelkezéssel összhangban az Mvt. 54. § (7) bekezdésének a) és b) pontja szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a szükséges utasításokat és tájékoztatást a munkavégzést megelőzően a munkavállalónak megadni, rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket. 

Ennek érdekében a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat [Mvt. 54. § (2) bekezdés]. 

A szociális gondozók munkavégzésének helye a feladat jellegéből következően nem egy adott központi hely vagy telephely, hanem a gondozottak különböző lakó- és tartózkodási helye. A munkavégzés során az érintett személynek az egyes gondozási helyszíneket gyalog vagy közlekedési eszközzel kell megközelíteni, így a kockázatértékelés során nem lett volna mellőzhető a helyváltoztatásból eredő egészséget veszélyeztető kockázatok azonosítása és ezzel összefüggésben a munkavállalók kioktatása.

Mivel a gondozási feladatok ellátását az időjárás aktuális helyzete nem befolyásolhatta, a munkáltatónak a szélsőséges hőmérsékleti avagy csapadékhelyzet esetére is világos iránymutatást kellett volna adni a veszélyhelyzetek elkerülésére. 

A munkáltató kockázatértékelése és a munkavállalók balesetvédelmi oktatása azonban bizonyítottan e körülményekre nem terjedt ki, így nem állapítható meg, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a károkozó körülményt elkerülje. Az oktatáson kívül a munkáltatótól az adott esetben elvárható magatartás az lett volna, ha az ismert időjárási helyzetre figyelemmel lehetőséget ad a feladatellátás átütemezésére vagy legalább figyelemfelhívással él a munkavállalók irányába. 

A munkáltatónak ezentúl lehetősége lett volna arra is, hogy a szociális gondozók részére csúszásmentes lábbelit biztosít, ami lehetővé tette volna a balesetmentes közlekedést. A kockázatértékelés, a balesetvédelmi oktatás a károkozó körülmény bekövetkezése, míg a munkavédelmi cipő biztosítása a kár elhárítása körében értékelendő körülmény.

A munkáltató alaptalanul hivatkozott a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartására mint a mentesülést lehetővé tevő kimentési okra is. A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltató felelősség alóli mentesüléséhez, ha a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt [KMK vélemény II.5.pont]. 

A Kúria megerősítette, hogy a bírói gyakorlat szerint nem eshet a munkavállaló terhére, ha egy előre nem látható, váratlan helyzetben a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebbet választja. 

A baleset elháríthatatlanságának megítélése nem szorítkozhat a károkozás pillanatára, hanem figyelembe kell venni a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának egész előző magatartását is, valamint általában annak a helyzetnek a kialakulására vezető valamennyi tényezőt, amelynek alapján a károsító cselekmény bekövetkezett [BH 1992.434.]. 

Ebből következően nem kizárólag a munkavállaló adott helyzetben választott magatartásának, hanem annak is jelentősége volt, hogy a munkáltató a munkafeladatok ellátása során potenciálisan kialakuló veszélyekre és azok elhárítására a munkavállalót nem oktatta ki, továbbá nem biztosított számára a csúszásmentes közlekedést lehetővé tevő lábbelit, amely adott esetben megelőzhette volna a baleset bekövetkezését. 

MUNKAJOG, MUNKAVÉDELEM E-learning

Munkabaleset, foglalkozási megbetegedés; Biztonságos munkafeltételek, kártérítési felelősség; Munka- és pihenőidő, munkadíj; Mt. általános magatartási követelményei, egyenlő bánásmód, érvénytelenség

Videókonferencia (videók hossza: 529 perc)

Előadók: Dr. Dudás Katalin, Dr. Horváth István
ÜGYVÉDEK: 8 kreditpont!!!
Ár: 22.900 Ft + áfa helyett 18.900 Ft + áfa

Részletek, jelentkezés >

Ezért a Kúria álláspontja szerint nem volt megállapítható, hogy a balesetet a munkavállaló okozta kizárólagos és elháríthatatlan magatartásával, így megállapította, hogy a bekövetkezett balesetért a munkáltató teljes kártérítési felelősséggel tartozik. 

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.

Dr. Fehér Attila

Dr. Fehér Attila
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd
Bihary, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
attila.feher@ecovis.hu
A szerző szakmai profilja