Élet a veszélyhelyzet után: külföldi befektetések korlátozása – mennyire külföldi a külföldi?

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Fehér Attila | 2020.06.18 | Cégjog

Az Országgyűlés 2020. június 16. napján megszavazott törvénnyel felhívta a Kormányt, hogy a veszélyhelyzetet szüntesse meg. Ezzel egyidejűleg elfogadta a „veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről” szóló salátatörvényt, amely számos, a veszélyhelyzet alatt kormányrendelettel kihirdetett jogszabály továbbélését teszi lehetővé.

Cikkünkben egy fontos társasági jogi témát érintünk: a külföldi befektetések korlátozásával kapcsolatos szabályokat.

A teljesség kedvéért fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy a szabályozás nem előzmény nélküli. Kizárólag harmadik országbeli külföldi befektetők esetében bizonyos közellátási vagy nemzetbiztonsági okból stratégiai ágazatokban már korábban is volt külföldi befektetések esetében bejelentési kötelezettség, azonban a jelenlegi szabályozás sokkal több ágazatra terjeszti ki ezt a kötelezettséget.

A Kormány 2020. május 25. napján meghozott rendeletével vezette be a magyarországi székhelyű „stratégiai” társaságok gazdasági célú védelmével kapcsolatos szabályokat, amelyeket a törvény szinte azonos tartalommal 2020. december 31. napjáig hosszabbít meg.

Az összetett szabályozás megértéséhez két alapvető fogalmat kell tisztázni: ki minősül „külföldi befektetőnek”, illetve mi is az a „stratégiai társaság”.

A szabályozás értelmében stratégiai társaságnak kell tekinteni azokat a magyarországi székhelyű korlátolt felelősségű társaságokat, zártkörűen vagy nyilvánosan működő részvénytársaságokat, amelyek a törvény 1. számú mellékletében meghatározott fő- vagy egyéb tevékenységi köreként végzett tevékenysége a törvény által meghatározott ágazatokba tartozik.

Az érintett ágazatok közé tartozik például az energia-, a közlekedés és a kommunikáció szektor, a kritikus infrastruktúrák (energetikai, a közlekedési, a vízgazdálkodási, az egészségügyi, a távközlési, a média-, az adatkezelési vagy tárolási, az (űr)repülési, a védelmi, a választási infrastruktúrák) és kritikus technológiák, továbbá a kritikus jelentőségű termelési tényezőkkel – például energiával vagy nyersanyagokkal – való ellátottság is.

A törvény rendelkezése alapján külföldi befektetőnek minősül az Európai Unión, az Európai Gazdasági Térségen, valamint a Svájci Államszövetségen kívüli állam állampolgára vagy ilyen államban bejegyzett jogi személy vagy egyéb szervezet, továbbá minden olyan jogi személy vagy szervezet (tehát EU-ban vagy akár Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság is), amelyben az ilyen külföldi jogi vagy természetes személynek vagy szervezetnek többségi befolyása áll fenn (főszabály szerint, többségi befolyás áll fenn, ha a szavazatok több mint felével rendelkezik).

Miért fontosak ezek a fogalmak?

A törvény alapján bejelentés-kötelesnek minősül bármely szerződéskötés, egyoldalú jognyilatkozat vagy társasági határozat, amely stratégiai társaságban fennálló tulajdoni részesedés részben vagy egészben, bármilyen tulajdonjog átruházási jogcímen – ideértve az apportálást is –, ingyenesen vagy visszterhesen történő átruházására irányul, amennyiben az az alábbiak valamelyikét eredményezi:

• Külföldi befektető, vagy az EU, EGT tagállamban, illetve Svájci Államszövetségben bejegyzett jogi személy vagy szervezet közvetlenül vagy közvetetten többségi befolyást (51%) szerez stratégiai társaságban, vagy
• külföldi befektető közvetlenül vagy közvetetten legalább 10%-os részesedést szerez a stratégiai társaságban, és a befektetés összértéke eléri vagy meghaladja a 350 millió forintot, vagy
• külföldi befektető 15%-os, 20%-os vagy 50%-os részesedést szerez a stratégiai társaságban (értékhatártól függetlenül), vagy
• a külföldi befektetők együttes részesedése meghaladja a 25%-ot a stratégiai társaságban.

Cikkünkben nem szándékoztunk valamennyi esetet felsorolni, de említés szintjén jelezzük, hogy a bejelentési kötelezettség nem csak átruházás esetén áll fenn: be kell jelenteni a tőkeemelést, átalakulást, egyesülést, szétválást, átváltoztatható, jegyzési jogot biztosító vagy átváltozó kötvény kibocsátását, illetve a részvényén, üzletrészén haszonélvezeti jog alapítását is, ha azok a fentieket eredményezik.

A fenti felsorolásban van elrejtve a cikk címében hivatkozott kakukktojás is: bejelentés köteles az is, ha stratégiai társaságban közvetetten vagy közvetlenül EU, EGT tagállamban, illetve Svájcban bejegyzett jogi személy vagy szervezet szerez többségi befolyást (51%).

A fentieket meghaladóan bejelentési kötelezettséget keletkeztet az is, ha stratégiai ágazatokba tartozó tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen infrastruktúrák, berendezések és eszközök átruházására, továbbá használati vagy működtetési jogának átengedésére vonatkozó szerződést kötnek a felek, amelynek eredményeképpen az üzemeltetési jogot külföldi befektető vagy olyan jogi személy szerzi meg, amelyben a külföldi befektető meghatározó befolyással rendelkezik.

Kinek és mikor kell megtenni a bejelentést?

A bejelentést az Innovációs és Technológiai Minisztériumot vezető miniszter részére kell benyújtani a jogügylet létrehozásától számított 10 napon belül.

A miniszter döntését (tudomásulvétel vagy a jogügylet megtiltása) 45 napon belül hozza meg, amely határidő legfeljebb 15 nappal meghosszabbítható. A tiltó döntést a miniszter indokolni köteles, és a döntés közigazgatási nemperes eljárásban megtámadható a Fővárosi Törvényszék előtt.

Nem tudjuk, hogy mennyire figyeltek az előző bekezdésnél, de itt van egy csavar: mégsem bejelentés a bejelentés? A jogszabály a „bejelentés” kifejezetést használja, amely azt feltételezi, hogy csak „értesíteni” kell a minisztert a jogügyletről, de a helyzet nem ez: a miniszter vagy tudomásul vesz (kvázi engedélyez) vagy megtilt (nem engedélyez).

Miért kell különös figyelmet szentelni a szabályok értelmezésére?

A bejelentés elmulasztása esetén a miniszter hivatalból folytat le ellenőrzést (a tudomásszerzést követő 6 hónapon belül, de legkésőbb a tulajdonszerzést követő ötéves határidőn belül), amelynek során a jogügyletet tudomásul veheti, vagy megtilthatja.

Továbbá a miniszter bírságot szab ki (tehát nem szabhat ki), amely az ügylet értékének kétszereséig terjedhet, minimumösszege magánszemély esetén 100.000 forint, míg jogi személy vagy egyéb szervezet esetén legalább a céltársaság legutolsó üzleti évében elért nettó árbevételének 1%-a.

Lényeges továbbá, hogy semmis az a szerződés, egyoldalú jognyilatkozat vagy társasági jogi határozat, amelyet a törvény rendelkezéseibe ütközően (bejelentési kötelezettség elmulasztásával) vagy a miniszter tiltó döntésének figyelmen kívül hagyásával kötöttek meg, vagy hoztak meg.

Ezért a tervezett vállaltfelvásárlás előtt javasolt feltárni azt, hogy a kiszemelt társaság stratégai társaságnak minősül-e, illetve, hogy a befektető tulajdonosi hátterére tekintettel fennáll-e bejelentési kötelezettség.

A bejelentési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos szankciók jelentősek, tehát a fentiekben meghatározott előkérdések vizsgálata, továbbá az egyes tranzakciók elemzése fokozott figyelmet igényel.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.