Házastársi tartás

Szerző: Dr. Jean Kornél, Dr. Demény Zoltán | 2020.06.18 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.

A törvény a házastársi tartásnak alapvetően két esetkörét szabályozza. A házasság felbontását követő tartás, és a házasság felbontása nélkül a házassági életközösség megszűnése esetére bekövetkező tartás esetére állapít meg szabályokat. Ez utóbbi vonatkozhat az életközösség megszűnése és a házasság felbontása közötti időszakra és arra az esetre is, ha az életközösség megszűnését utóbb nem követi a házasság felbontása.

A volt házastárs tartási igényének az az elvi alapja, hogy a házasság a családjog alapintézménye, amelyet alkotmányos védelem övez. A házasság alapintézmény jellegéből következik, hogy a házasfelek felelőssége egymás iránt a házasság felbontását követően sem szűnik meg teljesen. A házastárs tehát volt házastársáról is köteles anyagilag gondoskodni, ha az a tartásra rászorul. Ennek az elvnek az igazságos érvényesüléséhez azonban bizonyos korrekciókra van szükség. Nyilvánvaló, hogy kevésbé lehet elvárni a volt házastárssal szembeni szolidaritást a házassági életközösség megszűnését követő hosszabb idővel, tehát akkor, amikor a valóságos együttélés már évekkel korábban megszűnt, mint ahogy a volt házastárs rászorultsága a tartásra bekövetkezett, valamint akkor is, ha az együttélés igen rövid ideig tartott és a házasságból gyermek sem született.

Megjelent a friss ECOVIS HUNGARY LEGAL HÍRLEVÉL

Benne kiemelt témánk: Védjegyezhető névadás – hogy válasszunk levédhető nevet sikertermékünknek

További aktuális híreket olvashat előadásainkról és a legújabb cikkeket Bányajog és Közbesz blogjainkból.

A törvényben ezek a korlátozások akként jelennek meg, hogy ha a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet. Továbbá ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és a házasságból gyermek nem született, a volt házastársat rászorultsága esetén főszabály szerint az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás, amely időtartamnál hosszabb időtartamot a bíróság csak különös méltánylást érdemlő esetben rendelhet el.

A törvényen alapuló házastársi tartás általános előfeltételei a jogosult oldalán azt követelik meg, hogy ő a tartásra önhibáján kívül rászorult legyen, és ne legyen a tartásra érdemtelen, a kötelezett oldalán pedig azt, hogy ő a tartás nyújtására saját megélhetésére és az őt mások irányában terhelő tartási kötelezettségre figyelemmel is képes legyen.

Az érdemtelenség megítélése során a gyakorlat különválasztja a házasság felbontásakor és a házasság megszűnését követően értékelhető magatartásokat. Az előbbi esetben nem a házasság erkölcsi alapjának felróható sérelmét helyezi a középpontba, hanem a házasság megromlására vezető súlyosan felróható magatartásnak van jelentősége: a tartásra jogosult házastárs súlyosan kifogásolható magatartása vagy életvitele mennyiben járult hozzá a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához. A Ptk. a tartást igénylő házastárs magatartását, életvitelét, annak a társadalmi együttélés követelményeivel való összeegyeztethetőségét szélesebb körben rendeli értékelni, annak azonban jelentősége van, hogy ez a magatartás a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlására vezetett-e.

SZÁMLÁZÁSI KÉZIKÖNYV 2020

Minden, amit a számlázásról tudni kell

Szerző: Dr. Kelemen László

Ha már megszűnt az életközösség – és utólagosan merül fel a jogosult érdemtelensége –, a volt házastárs vagy vele együtt élő hozzátartozója személyi vagy vagyoni érdekeit durván sértő magatartás, illetve a társadalmi együttélés szabályainak más módon történő megsértése vezethet az érdemtelenség megállapítására. Itt az kerül értékelésre, hogy a társadalmi felfogás szerint a tartási kötelezettség fenntartása a volt házastársra nézve súlyosan méltánytalan lenne.

A törvény házastársi tartásnál is lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy a kötelezett meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg átadásával tegyen eleget tartási kötelezettségének. Természetesen erre csak akkor van lehetőség, ha a tartásdíj fizetésének említett módjában a felek megállapodnak és megállapodásukat közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják. Ha megállapodás alapján a tartásra jogosult elfogadja, a tartás egy összegben vagy meghatározott vagyontárgy átadásával való teljesítését, az kizárja, hogy a későbbiekben tartási követelést a kötelezettel szemben bármilyen más módon érvényesítsen.

A törvényen alapuló tartásra vonatkozó jogosultság – értelemszerűen – megszűnik akkor, ha a jogosult a további tartásra nem szorul rá; a jogosultat ezzel kapcsolatban bejelentési és értesítési kötelezettség terheli. A tartáshoz való jog megszűnik a jogosult halálával, a határozott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével. A tartási kötelezettség a kötelezett halálával megszűnik. A kötelezett haláláig esedékessé vált és meg nem fizetett tartásdíj – az örökhagyó tartozásaiért fennálló felelősség szabályai szerint – átszáll az örökösre. A házastársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb házasságot köt, vagy élettársi kapcsolatot létesít.

Amennyiben családjoggal kapcsolatos kérdése van, és hatékony megoldására van szüksége, keresse bizalommal az Ecovis Hungary Legal jogi szakértőit!

Ossza meg ismerőseivel:

Dr. Jean Kornél

Dr. Jean Kornél
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd | Irodavezető equity partner
Balogh, Bihary, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
kornel.jean@ecovis.hu
A szerző szakmai profilja