Szerző(k): Dr. Jean Kornél | 2018.04.26 | Munkajog
A bírósági gyakorlatban a munkajogi jogsértések, jogellenes munkaviszony-megszüntetések körében időről-időre felmerül a munkához való jog sérelme, mint „személyiségi jogi” sérelem kérdése és ehhez kapcsolódóan a sérelemdíj iránti igény előterjesztése.
A munkához való jogot a szociális jogok családjába tartozóként kezeli a jogtudomány, és mint ilyet, nem sorolja egységesen az emberi jogok közé, mivel bírói kikényszeríthetősége sokszor kétséges.
A munkához való jog a gazdasági (tulajdonosi, szerződési) szabadságot biztosító jogok korlátjaként jelent meg és alapjogi formálódása még mai is kétséges. Az alkotmányjogászok álláspontja szerint szociális jogként a munkához való jog nem jelent többet, mint az állam cselekvési kötelezettségét egyes gazdasági, szociális területen.
A gyakorlatban a munkáltatók ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt indított perekben a munkavállalók gyakran hivatkoznak a Legfelsőbb Bíróságnak egy kilencvenes években közzétett eseti döntésére, amikor a keresetükben sérelemdíj iránti kérelmet is előterjesztenek.
A bíróságnak akkor az volt az álláspontja, hogy a munkáltatónak az a jogellenes intézkedése, amellyel a dolgozót akadályozza, korlátozza a munkaviszony keretében való munkája végzésében, vagy jogellenesen elzárja a dolgozót attól, hogy munkáját végezhesse – a közalkalmazotti, illetve munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok megszegésén túlmenően –, az ember személyhez fűződő jogát is közvetlenül sérti.
ADÓELJÁRÁSI JOGSZABÁLYOK (Art., Air., Avt.) MAGYARÁZATA
Art., Air., Avt. szabályainak gyakorlati értelmezése paragrafusról paragrafusra
ÚJ KÉZIKÖNYV!!!
Szerző: Dr. Kovács Ferenc
Formátum, terjedelem: B/5-ös formátum, 456 oldal
Megjelenés: 2024. április vége
Kedvezményes ár 2024. szeptember 30-ig:
22.900 Ft + áfa helyett 19.900 Ft + áfa
A Szegedi Ítélőtábla a munkához való jog kérdéskörében később – helyesen – arra az álláspontra jutott, hogy a munkához való jog, mint szociális jog az egyes ember számára nem teremt alanyi jogosultságot meghatározott foglalkozás folytatásához vagy konkrét munkaviszony létesítéséhez, illetve megtartásához.
A munkához (foglalkoztatáshoz) való joggal összefüggésben a munkáltató azzal követhet el jogsértést, ha megszegi a munkaviszony létesítésére, megszüntetésére, továbbá a munkaviszonyból fakadóan a munkavállalót megillető jogokra vonatkozó munkajogi rendelkezéseket.
Arra a következtetésre jutott továbbá, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése önmagában személyiségvédelmi igényt nem alapoz meg. Nem igényli a polgári jog által védett személyiség védelmét, ha a munkáltató a jogszabályi előírások téves értelmezésével vagy formai előírások megszegésével, de egyébként a személyiségi jogok megsértése nélkül szünteti meg a munkaviszonyt.
A munkaviszony jogellenes megszüntetésére vonatkozóan az Mt. tartalmazza a megfelelő szankciókat, így amennyiben a munkaviszony jogellenes megszüntetése során nem merül fel valamely személyhez fűződő jog tényleges sérelme (hátrányos megkülönböztetés, emberi méltósághoz való jog, jó hírnév, becsület megsértése) úgy – álláspontunk szerint – nincs helye sérelemdíj követelésének munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén.
A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.