Jogosult-e látni a nagyszülő az unokáját?

Szerző(k): Dr. Zalavári György LL.M. , Dr. Pál Gergely | 2019.09.05 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A szülők házasságának felbontása vagy az élettársi kapcsolatuk megszűnése eredményeként a közös gyermek olyan helyzetbe kerül, hogy a különélő szülőjével a bíróság által rögzített kapcsolattartási rendnek megfelelően tud csak érintkezni. Fontos azonban, hogy minden kapcsolattartásra jogosult szülőnek vagy nagyszülőnek lehetősége legyen a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérni és tőle telhetően segíteni neki.

A kapcsolattartási jog magában foglalhatja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről rendszeres, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként – elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában – való huzamosabb együttlétet és kiterjedhet a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására is. A személyes és közvetlen kapcsolat megléte a különélő nagyszülő és unokája között is kiemelkedő cél, amit a jogalkotó biztosítani is kívánt.

A kapcsolattartásra vonatkozó alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), míg a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárási szabályokat a 149/1997. (IX. 10.) korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) tartalmazza. Nem csak a szülőket illetheti meg a kapcsolattartási jog, a kapcsolattartásra többek között a nagyszülők is jogosultak. A Ptk. szerint a gyermeknek joga, hogy a különélő szülőjével (nagyszülőjével) személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. Emellett a gyermeket nevelő szülő köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

A Ptk. és a Rendelet rendelkezései szerint a nagyszülőket is megilleti a gyermekkel való személyes találkozás, a meghatározott időtartamra történő elvitel, illetve a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartása is. A szülő(k) és a nagyszülők rossz viszonya miatt nem lehet korlátozni a kapcsolattartási jogot, azt csak a gyermek érdekében lehet keretek közé szorítani, ha a kapcsolattartás valamiért nem szolgálja a gyermek érdekét.

A kapcsolattartás szabályairól a szülők és a nagyszülők egyezséget is köthetnek egymással, azaz közösen dönthetnek a kapcsolattartásra vonatkozó szabályokról, illetve azok alkalmazásáról. Amennyiben azonban nem születik a felek között egyezség, akkor – kérelemre, vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt. Fontos tudni, hogy ha nincs házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per folyamatban, akkor – egyezség hiányában – a kapcsolattartásról nem a bíróság, hanem a gyámhatóság dönt.

Abban az esetben viszont, ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság korábban döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül lehet a bíróságtól kérni.

A kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevételével rendelkezik. A hatóságnak vagy a bíróságnak kapcsolattartásra vonatkozó határozatában rendelkeznie kell többek között a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltáról is. A nagyszülők láthatási jogának mértéke kapcsán kijelenthető, hogy a gyámhatóság, illetve a bíróság általánosan havi egy-két alkalmat határoz meg. Természetesen a felek az egyezségükben rögzíthetnek több alkalmat is.

Összegezve, a címben feltett kérdés kapcsán kijelenthetjük, hogy a nagyszülők jogosultak látni az unokájukat a felek közötti egyezség vagy a bíróság, illetve a gyámhatóság döntésében rögzítettek szerint. Abban az esetben, ha a nagyszülőket valamilyen oknál fogva eltiltják az unokájuktól, a Rendelet alapján a gyermek lakhelye szerint illetékes gyámhivatalhoz fordulhatnak írásban a kapcsolattartás rendezése érdekében.

A jelen blogbejegyzés kizárólag általános tájékoztatási célokat szolgál, és nem tekinthető egyedi ügyre vonatkozó hivatalos jogi tanácsadásnak, szakvéleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A szerző(k), valamint a jogado.hu oldalon közzétett tartalmak szerkesztői és közzétevői a bejegyzés bármely konkrét ügyben történő felhasználásából eredő jogkövetkezményekért, illetve esetleges károkért felelősséget nem vállalnak.