Mikor ütközik a szerződés jóerkölcsbe?

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Garadnai Tibor | 2020.03.19 | Minden egyéb, ami érdekelheti

Az új Ptk. semmisnek tekinti azon szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköznek.

Ezen törvényi tényállás tartalmát természetesen a bírói gyakorlat fogja kitölteni, de tekintettel arra, hogy az új jogszabály a korábbi Ptk.-val azonos módon határozza meg a jóerkölcsbe ütköző szerződésekre vonatkozó kikötést, az eddigi bírói gyakorlat a jövőben is irányadó lehet.

Ez alapján elmondható, hogy a szerződés tartalmánál, joghatásainál fogva, illetve a felek által elérni kívánt közös cél miatt minősülhet nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközőnek.

Így például a Ptk. alapján is helytállóak azok a megállapítások, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság egy elvi határozatában tett, miszerint a szerződéses szabadság nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat.

A jóerkölcs a kialakult értelmezés szerint – polgári jogi értelemben – a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki.

A jóerkölcs értelmezése során a 20/1997. (III. 19.) AB határozatban írt közerkölcs fogalmát is figyelembe lehet venni. A közerkölcs ugyanis erkölcsi közfelfogást is jelent a társadalmilag helyesnek tekintett magatartási szabályokról.

Az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jóerkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó.

A közpénzek hanyag kezelése, a bizonytalan, átalakulóban lévő gazdasági-társadalmi struktúra adta lehetőségek kihasználása, a magasan kvalifikált munkákért járó éves díjazás többszázszorosát meghaladó jövedelem megszerzése nyilvánvalóan a társadalom erkölcsi rosszallását vonják maguk után.

Kiegészíti ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság egy másik elvi határozatának tétele is, mely szerint jóerkölcsbe ütközőnek az a szerződés minősül, amelyet jogszabály nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti.

Amint az idézett ítéleti megállapítások is mutatják, a jóerkölcs kritériumainak meghatározásánál a felsőbíróságok iránymutató döntései a társadalom értékítéletére, az általánosan elfogadott erkölcsi normákra hivatkoznak.

A szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző voltának megítélésénél nem a szerződő fél egyéni érdeksérelmét kell vizsgálni, hanem azt, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e, azt az általános társadalmi megítélés egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak tartja-e.

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy egy szerződés esetén jóerkölcsbe ütközésről legfeljebb akkor lehet beszélni, ha a társadalmilag elítélendő célban a felek osztoznak, vagyis a szerződés célját a felek közösen alakítják ki, vagy legalábbis minden szerződő fél tud, vagy tudnia kellene róla.

Vagyis az egyik fél oldalán a szubjektív elemek fennállása, az erkölcsileg elítélendő ügyletkötési szándék, a szerződéssel elérni kívánt cél akkor vezethet a szerződés jóerkölcsbe ütközésének megállapítására, ha erről a másik fél tudott vagy az ügyletkötéssel kapcsolatos körülményekből felismerve tudhatott, illetve a tőle elvárható gondosság, körültekintés elmulasztása miatt nem ismerte fel szerződő partnere nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző motivációját.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.