Szerző(k): Dr. Molnár Gergő Zsolt , Dr. Petrik Tamás | 2019.01.17 | Követeléskezelés
Aki hitelezőként már részt vett felszámolásban, az előtt ismert tény, hogy a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezőket a felszámoló a Csődtv. 57. §-a alapján különböző kategóriákba sorolja, amely meghatározza a gazdálkodó szervezet vagyonából történő kielégítés sorrendjét. Sajnos sokak számára az a bizonyos „f” kategória a legismertebb, mely az egyéb követelésekre vonatkozik, és ami önmagában nem túl biztató besorolás. A gyakorlatban ugyanis jellemzően a szerződéses partnerek vagy beszállítók a követelésüket nem biztosítják, sőt nem is igazán tudják biztosítani, emiatt pedig a kielégítés során hátra szorulnak olyan hitelezőkhöz képest, mint például a bankok, akik az egyes hitelszerződések megkötése során a követeléseiket zálogjoggal biztosítják, melynek révén elviekben előkelő helyen várhatják a követelésük – legalább részbeni – megtérülését.
A zálogjog jogintézményének célja a hitelezés elősegítése és megkönnyítése azáltal, hogy a zálogjog jogosultjai – tipikusan a bankok – az adós fizetésképtelensége, a felszámolás esetére kívánnak kedvező pozíciót biztosítani maguknak, amelynek ellentételezése a kedvezőbb hitelnyújtási feltételekben (az olcsóbb hitelben) jelenik meg. Míg a többi hitelező számára a zálogjoggal biztosított hitelezők követelése „biztos megtérülésnek” tűnhet, addig ezen biztosított hitelezőknek sem olyan egyszerű a helyzete.
Megjelent a friss ECOVIS HUNGARY LEGAL HÍRLEVÉL
Benne kiemelt témánk: Duplájára emelkedett az apaszabadság időtartama
További aktuális híreket olvashat előadásainkról és a legújabb cikkeket Bányajog és Közbesz blogjainkból.
A Csődtv.-be 2001. szeptember 1-jétől beiktatott és az ezen időpontot követően indult eljárásokban alkalmazandó 49/D. § alapvetően megkönnyítette a zálogjogosultak helyzetét, ugyanis külön kielégítési jogot teremt számukra a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítése esetére. Az eredeti szöveg szerint a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át kizárólag az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére fordítja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a zálogtárgy vételárából először az értékesítés költségei kerülnek levonásra, az ezután fennmaradt összeg 50%-a kizárólag a zálogjogosultakat illeti meg, a maradék 50% pedig az eredeti, tehát az 57. § szerinti kielégítési sorrend szerint kerül felosztásra.
Ahogy előbb említettük, privilegizált helyzetük ellenére a zálogjogosultak sem „ülhetnek a babérjaikon”, ugyanis a Csődtv. későbbi módosításai a felszámolóknak „kedveznek”, megteremtve számukra azt a lehetőséget, hogy a zálogtárgy vételárából bizonyos költségeket mindenkit megelőzően levonjanak. Magyarul a jogalkotó folyamatosan növelte a felszámolók által jogszabály szerint levonható költségek jogcímeit. A 2007. január 1-jét követően indult eljárásokban a vagyont terhelő zálogjog esetén megmaradt a korábbi 50-50%-os szabály, a többi zálogjogosult esetében ugyanakkor a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból már nem kizárólag az értékesítésének, hanem a zálogtárgy megőrzésének, állaga megóvásának költségei, valamint a nettó vételár 5%-ának megfelelő felszámolói díj is levonásra kerülhet és a fennmaradó összeget immáron teljes egészében az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére lehet fordítani.
ADÓELJÁRÁSI JOGSZABÁLYOK (Art., Air., Avt.) MAGYARÁZATA
Art., Air., Avt. szabályainak gyakorlati értelmezése paragrafusról paragrafusra
ÚJ KÉZIKÖNYV!!!
Szerző: Dr. Kovács Ferenc
Formátum, terjedelem: B/5-ös formátum, 456 oldal
Megjelenés: 2024. április vége
Kedvezményes ár 2024. november 15-ig
22.900 Ft + áfa helyett 19.900 Ft + áfa
Első benyomásra egy nagyobb értékű zálogtárgy értékesítésének, megőrzésének költségei elenyészőnek tűnhetnek a szóban forgó vagyontárgy eladási árához képest, a gyakorlatban azonban ez korántsem mindig van így. A gyakorlatban akár előállhat az is, hogy egy korábban nem őrzött ingatlant a felszámolás keretében a felszámoló az értékesítésig hónapokon keresztül fegyveres őrökkel őrizteti és ezt követően pedig jogosan az őrzés címén milliós összegű őrzési költséget von le.
2015. december 12-étől egy újabb módosítással tovább bővült a zálogjogosultak terhére elszámolható költségek köre, ugyanis az előbbieken túl a zálogtárgy élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapotának elhárításával közvetlenül összefüggő, hatósági határozattal elrendelt munkálatok igazolt költségei és a nettó vételár legfeljebb 1%-ának megfelelő mértékű összeg az adós iratanyagának rendezése, elhelyezése és őrzése címén is levonható a módosítás hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is.
2017. július 1-jétől ismét új költségkategóriák kerültek bevezetésre, melyek az ezen időpontot követően indult eljárásokban vehetők figyelembe, többek közt az adós vagyonának kimenekítésére, a hitelező kijátszására, egyes hitelezők előnyben részesítésére irányuló szerződések megtámadásával és ezzel kapcsolatban a zálogtárgy visszakövetelése iránti perek költségei, befizetendő adók, igazgatási szolgáltatási díjak, követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásának költségei.
Összegzésképpen megállapítható, hogy azok a hitelezők, akik nem biztosítják be magukat, illetve követelésüket az adós társaság felszámolása esetére, nem sok jóra számíthatnak az adós vagyonának felszámolás keretében történő értékesítése során. Mindemellett a zálogjogosultaknak is van miért aggódniuk, tekintettel arra, hogy a felszámolóknak az elmúlt években egyre szélesebb körben van lehetőségük különböző jogcímeken költségeket felszámítani. Ezek a költségek pedig természetesen csökkentik a biztosított hitelezőknek a biztosíték eladásából járó megtérülését.
A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.