Munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel? Veszélyes is lehet!

Szerző(k): Dr. Bihary Ákos LL.M. , Dr. Mudri Sándor | 2019.01.31 | Munkajog

A munkaviszony megszüntetésének legrugalmasabb – és nem utolsósorban – legbékésebb módja a közös megegyezés, melyet természetesen a munka törvénykönyve is külön nevesít, arra viszont, hogy a megállapodásban tartalmilag minek kellene szerepelnie, nem ad eligazítást.

Az irányadó bírósági gyakorlat értelmében, ha egy megállapodásban a munkáltató és a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó közös szándékukat és a munkaviszony megszűnésének az időpontját rögzítik, úgy az közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetésnek minősül, amely még abban az esetben is így van, ha annak a felek más elnevezést – tipikusan felmondást – adtak.

A munkaviszony közös megegyezéses megszüntetése esetében is előfordulhat a munkavállalóval, hogy a volt munkáltatójával szemben később valamilyen munkajogi igénye (tipikusan túlóra ellenértékének az igénye, ki nem adott szabadság megváltási igénye) merül fel. Ritkán, de ennek a fordítottja is előfordulhat, amikor is a munkáltatónak merül fel a volt munkavállalójával szemben valamilyen igénye (tipikusan kártérítési igény).

A későbbi munkajogi viták elkerülése érdekében – tehát garanciális megfontolásból – a munkáltatók előszeretettel veszik fel a közös megegyezésbe az úgynevezett joglemondásról szóló rendelkezést, amelyben rögzítik, hogy a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetéséről szóló megállapodás a feleknek a munkaszerződésből, illetve a munkaviszonyból fennálló valamennyi igényét és követelését tartalmazza, és ezen túlmenően egymással szemben nem áll fenn semminemű igényük, követelésük.

A joglemondással a felek – és elsősorban a munkáltatók – ugyan bebiztosítják magukat, hogy a másik fél a későbbiekben nem fog ellenük munkajogi pert indítani, ugyanakkor ezzel saját maguk alatt is vágják a fát, mert így már ők sem érvényesíthetik a másik féllel szemben esetlegesen felmerülő későbbi munkajogi igényeiket. A közös megegyezésbe foglalt joglemondás ugyanis érvényes és kikényszeríthető lehet.

Fontos megjegyezni, hogy a joglemondás az előre nem látható és csak később bekövetkező körülmény miatti igényérvényesítés jogára nem terjed(het) ki. A Kúria az egyik irányadó eseti döntésében kimondta ugyanis, hogy a joglemondó nyilatkozat csak az annak időpontjában fennálló és a fél által ismert követelésre terjedhet ki, nem szükséges viszont az egyes igények tételes felsorolása.

Megfontoltan kell tehát eljárni a joglemondást tartalmazó közös megegyezés aláírása előtt, alaposan átgondolva a másik féllel szemben a későbbiekben felmerülő igényeinket, ugyanis aláírás után már nem érvényesíthetünk olyan követeléseket a másik féllel szemben, amelyre a közös megegyezésbe foglalt joglemondásunk kiterjedt. Ha arra a következtetésre jutunk, hogy a későbbiekben még felmerülhet valamilyen igényünk a munkáltatóval szemben, úgy kérjük meg a munkáltatót a joglemondó nyilatkozatnak a megállapodásból való törlésére. Amennyiben pedig a munkáltatónk köti az ebet a karóhoz, úgy ne írjuk alá a közös megegyezést. Ebben az esetben a munkaviszonyunkat egyoldalúan, felmondással szüntethetjük meg.

A jelen blogbejegyzés kizárólag általános tájékoztatási célokat szolgál, és nem tekinthető egyedi ügyre vonatkozó hivatalos jogi tanácsadásnak, szakvéleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A szerző(k), valamint a jogado.hu oldalon közzétett tartalmak szerkesztői és közzétevői a bejegyzés bármely konkrét ügyben történő felhasználásából eredő jogkövetkezményekért, illetve esetleges károkért felelősséget nem vállalnak.