Ártalmatlannak tűnhet, de nem az – Bevezetés a hulladékgazdálkodási tevékenységekbe V.

Szerző(k): Dr. Bihary Ákos LL.M. | 2019.10.10 | Környezetvédelem és hulladékgazdálkodás

A nem hasznosítható hulladékot a hulladéktörvényben előírt, környezetkímélő módon ártalmatlanítani kell.

A hangsúly természetesen a környezetkímélő módon van, hiszen fontos követelmény, hogy ha a hulladékképződést nem sikerül megelőzni, és az újrahasználat, valamint a hasznosítás sem biztosított, a keletkező hulladék ártalmatlanításával szükségtelenül és túlzottan ne terheljük a környezetet.

Ártalmatlanítás alatt értünk minden olyan kezelési műveletet, amely nem hasznosítás.

A művelet abban az esetben is ártalmatlanításnak minősül, ha az másodlagos jelleggel anyag- vagy energiakinyerést eredményez.

A hasznosításhoz hasonlóan az ártalmatlanítás ugyancsak több alapelvben megjelenik, így a kiterjesztett gyártói felelősség, az önellátás és a közelség elvében is.

Szinte említeni sem szükséges, hogy alapvető elvárás is minden olyan tevékenységgel szemben, amely során hulladék keletkezhet, hogy azt úgy kell megtervezni és végezni, hogy biztosítsa a képződő hulladék környezetkímélő módon történő ártalmatlanítását.

Ebből következik, hogy a hulladék ártalmatlanítójának az ártalmatlanítandó hulladék vonatkozásában azt az ártalmatlanítási műveletet kell alkalmaznia, amely az összességében legjobb környezeti eredményt biztosítja.

További lényeges előírás, hogy a hulladék ártalmatlanítása során úgy kell eljárni, hogy a hulladék okozta környezetterhelés csökkenjen, a környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatások megszűnjenek, és ezek a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy a hulladék anyagi minőségének megváltoztatásával kizárásra kerüljenek.

A hasznosítás érdekében elkülönítetten gyűjtött hulladék csak abban az esetben ártalmatlanítható, ha a hulladék valamilyen hasznosítási műveleten esett át.

Külön előírást tartalmaz a törvény arra, hogy meddig lehet tárolni az ártalmatlanításra kerülő nem veszélyes, illetve veszélyes hulladékot. Ez az időtartam egységesen a gyűjtést követően az ártalmatlanítás megkezdéséig az előkezeléssel együtt összesen legfeljebb 1 év lehet.

Külön említi a törvény, hogy termelési hulladék esetében törekedni kell arra, hogy a képződés helyétől az elérhető leggazdaságosabb módon és legrövidebb időn belül kerüljön hasznosító vagy ártalmatlanító létesítménybe.

Természetesen az ártalmatlanítás is kizárólag a környezetvédelmi hatóság által kiadott hulladékgazdálkodási engedély birtokában végezhető.

Az engedélynek rendelkeznie kell az ártalmatlanító létesítmény tevékenységgel érintett területének bezárást követő rekultivációjáról, utógondozásáról és a monitoringról is.

Fontos elévülési szabályt tartalmaz a hulladéktörvény, amikor meghatározza, hogy az ártalmatlanító létesítmény működésével – hulladéklerakó esetén a lerakott hulladékkal – okozott környezeti károkozás elévülési ideje a létesítmény bezárásától számított 30 év.

Részben az ártalmatlanításhoz kapcsolódik a hulladéklerakási járulék intézménye is. A külön jogszabályban meghatározott ártalmatlanítási művelettel ártalmatlanított hulladék után hulladéklerakási járulékot kell fizetni.

Az egyes ártalmatlanítási műveleteket külön jogszabály határozza meg.

A jelen blogbejegyzés kizárólag általános tájékoztatási célokat szolgál, és nem tekinthető egyedi ügyre vonatkozó hivatalos jogi tanácsadásnak, szakvéleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A szerző(k), valamint a jogado.hu oldalon közzétett tartalmak szerkesztői és közzétevői a bejegyzés bármely konkrét ügyben történő felhasználásából eredő jogkövetkezményekért, illetve esetleges károkért felelősséget nem vállalnak.