A bányakár jogi jellege

Szerző(k): Dr. Jean Kornél | 2017.10.12 | Bánya- és energiajog

Aligha van olyan bányavállalkozó, aki a bányászati tevékenysége során ne okozott volna a tevékenysége végzése során kisebb-nagyobb bányakárt, illetve nem merültek volna fel vele szemben ilyen jellegű kárigények.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a bányakár elkerülhetetlen, de a bányakár jogi jellegéből adódóan arról sincsen szó, hogy a bányavállalkozó – okvetlenül – jogsértő módon járna el, amikor harmadik személyeknek a tevékenységével összefüggésben – esetleg – vagyoni hátrányt okoz.

A bányászati törvény definíciója szerint bányakárnak minősülnek a bányászati és földtani kutatási tevékenységgel idegen ingatlanban, épületben, az ingatlan más alkotórészében és tartozékában okozott, továbbá a vízelvonás folytán keletkezett károk, beleértve a károk megelőzésére, csökkentésére és elhárítására fordított kiadásokat is.

A bányakár tehát kifejezetten az ingatlanban, épületben okozott vagyoni kár, amelynek ellentételezése – a jogszabály szerint – a károsultnak pénzben fizetendő kártalanítás.

A jogszabály tehát egyértelműen fogalmaz: a jogosult kártalanításra és nem kártérítésre tarthat igényt, vagyis a bányakár a bányavállalkozó jogszerű tevékenysége során, a bányafelügyelet által jóváhagyott műszaki üzemi tervben meghatározott tevékenységgel okozott kár. A bányászati tevékenységgel okozott egyéb károk megtérítésére a polgári jog általános szabályait kell alkalmazni – tehát, amennyiben bányavállalkozó olyan tevékenységgel okoz kárt, amely kívül esik a műszaki üzemi tervben rögzített tevékenységén, kártérítést köteles fizetni a károsultaknak.

A jogszabály azt is előírja, hogy bányakár esetén a bányavállalkozónak meg kell kísérelni egyezség létrehozását, ennek hiányában pedig a kártalanítás esedékessé válásától számított 30 napon szakértői véleménnyel alátámasztott összegű kártalanítást kell fizetnie a károsultnak.

A ki nem fizetett kártalanítást, illetve a kifizetett kártalanítást meghaladó többletkártalanítási igényét a károsult polgári peres eljárásban érvényesítheti a bányavállalkozóval szemben.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bányavállalkozónak egyezség hiányában igazolnia kell a kártalanítás összegszerűségét, azonban az általa készített szakértői vélemény – logikusan – magánszakértő vélemény lesz, amit a károsultnak ugyanúgy nem kell – feltétlenül – elfogadnia, mint ahogyan a bányavállalkozó azt megelőző egyezségi ajánlatát sem.

Jogvita esetén a károsult a határidőben meg nem térített kártalanítási követelését a bányavállalkozó ellen indított polgári peres eljárás keretében érvényesítheti.

A jogszabály tehát alapvetően a bányavállalkozóra telepíti az általa a jogszerű bányászati tevékenységgel összefüggésben okozott károk rendezését, és mindezt rövid – a káreseménytől számított 30 napos – határidővel teszi.

A bányavállalkozó legfeljebb akkor mentesül a kártalanítás alól, amennyiben olyan építményben okozott kárt, amely bányaművelésre fenntartott területen, vagy a bányatelek határain belül építési engedély nélkül, vagy abban – a kárelhárítás érdekében – megszabott feltételek megsértésével épült.

A jelen blogbejegyzés kizárólag általános tájékoztatási célokat szolgál, és nem tekinthető egyedi ügyre vonatkozó hivatalos jogi tanácsadásnak, szakvéleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A szerző(k), valamint a jogado.hu oldalon közzétett tartalmak szerkesztői és közzétevői a bejegyzés bármely konkrét ügyben történő felhasználásából eredő jogkövetkezményekért, illetve esetleges károkért felelősséget nem vállalnak.