A szó elszáll, az írás megmarad – a szóbeli felmondás problematikája

Szerző(k): Dr. Molnár Gergő Zsolt , Dr. Farkas Tímea | 2018.12.13 | Munkajog

A munkavállaló már régóta nem elégedett munkahelyével és egy szép napon előtör belőle az indulat, majd főnöke képébe vágja, hogy a mai nappal felmond, többet a lábát se teszi be ide. Főnöke közli vele, hogy nem úgy van az, 30 nap felmondási időt le kell még dolgoznia, mert az azonnali hatályú felmondás feltételei nem állnak fenn. A munkáltató felhívja a munkavállaló figyelmét arra is, hogy felmondását írásban erősítse meg. A munkavállaló az írásbeli megerősítéssel két hetet is késik, de azt gondolja, hogy a szóbeli közléstől számított 30. napon letelik a felmondási ideje. A munkáltató álláspontja szerint viszont az írásbeli felmondástól kell számítani, sőt tagadja, hogy a munkavállaló szóban felmondott, annak ugyanis senki sem volt tanúja.

Jogszerű-e a szóban közölt felmondás, és ha igen, a közléstől kell-e számítani a határidőket?

A Munka törvénykönyve úgy rendelkezik, hogy a jognyilatkozatok alaki kötöttség nélkül is megtehetők, azonban, ha a megállapodást – jelen esetben a munkaszerződést – írásba kellett foglalni, módosítani vagy megszüntetni is csak írásban lehet.

Az írásbeliség megsértésével tett felmondás a Munka törvénykönyve alapján érvénytelen. Nem alkalmazható azonban az érvénytelenség jogkövetkezménye, ha a jognyilatkozat a felek egyező akaratából teljesedésbe ment. Azaz, ha a munkáltató elfogadta a szóbeli felmondást, és az alapján a felek közösen intézkedtek a munkaviszony megszüntetéséről, vagyis a kiléptetés megtörtént, a felek egymással elszámoltak, a munkavállaló kézhez kapta kilépő papírjait és munkakörét az előírt rendben átadta, utóbb egyik fél sem hivatkozhat a felmondás érvénytelenségére.

Ebből ered annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy honnan kell számolni a határidőket. A felmondási idő kezdete ugyanis a felmondás közlését követő nap.

A fenti példához hasonló esetben, ha a munkáltató nem fogadja el a szóbeli felmondást, mindaddig, amíg a munkavállaló szóbeli felmondását írásban nem erősíti meg, nem lehet felmondásként kezelni a munkavállaló nyilatkozatát. Ilyenkor az írásbeli felmondás beadását tekinti a munkavállalói közlésnek, és az azt követő napon kezdődik a felmondási idő. Amennyiben a szóban közölt felmondás a felek egyező akaratából teljesedésbe megy, a szóbeli közlés időpontja az irányadó a felmondási idő számításához.

Az írásbeli megerősítésre egyébként azért is van szükség, mert a munkáltató azt is gondolhatja, hogy a felmondás csak hirtelen felindulásból tett meggondolatlan kijelentés. A bírói gyakorlat alapján a szóváltás folytán tett félreérthető, indulati nyilatkozatok nem tekinthetők a felmondási szándék kinyilvánításának, a szóbeli felmondásnak egyértelműnek, világosnak és a munkaviszony felmondás útján történő megszüntetésére irányulónak kell lennie.

Amennyiben valakiben megszületett a döntés, hogy megszüntesse munkaviszonyát, mindenképpen foglalja a felmondását írásba és nézze meg a munkaszerződését, hogy nincs-e benne eltérő felmondási idő. Az elkészült felmondást adja át a munkáltatónak. Ami a szóbeli felmondást illeti, tehát lehetőség van rá, azonban nem tanácsoljuk, hogy azt indulatból, esetleg a karácsonyi céges buli alkalmával elfogyasztott több pohár italt követően közölje munkáltatójával. Amennyiben mégis így történt, a fentiek alapján utólag erősítse meg nyilatkozatát írásban!

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.