A zálogjogosult lehetőségei, ha az adós nem fizet IV.

Szerző(k): Dr. Jean Kornél | 2018.09.13 | Követeléskezelés

A zálogjog érvényesítésével foglalkozó cikksorozatunk utolsó fejezetéhez érkeztünk. Korábbi három cikkünkben sorra vettük a zálogjogosult lehetőségeit arra az esetre, ha az adós a zálogjoggal biztosított követelést annak esedékessé válásakor nem teljesíti. Megvizsgáltuk, hogy a bírósági végrehajtáson kívül milyen lehetőségei vannak a zálogjogosultnak arra, hogy a követelése megtérüljön.

A sorozatot lezáró cikkünkben arra keressük a választ, hogy a zálogjog érvényesítése kapcsán a Ptk. tartalmaz-e a fogyasztókat érintő speciális szabályokat. A válasz egyszerű: igen, tartalmaz és ezeket most be is mutatjuk.

De mindenekelőtt azt szükséges tisztázni, hogy ki minősül fogyasztónak, vagyis ki az az alanyi kör, akikre nézve az alábbiakban ismertetett szabályok irányadók. A Ptk. alapján a fogyasztó a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy. Míg a vállalkozás pontosan ennek az ellenkezője, vagyis a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy.

A Ptk. elsőként ott tartalmaz – a zálogjogosult oldaláról nézve – korlátozásokat, hogy a zálogjogosult a fogyasztóval szembeni kielégítési jogát bírósági végrehajtáson kívül csak bizonyos feltételek fennállása esetén gyakorolhatja.

Főszabály szerint a zálogjogosult saját döntésén múlik, hogy bírósági végrehajtás útján vagy azon kívül gyakorolja a kielégítési jogát. Azonban a fogyasztói zálogszerződés tekintetében a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítésére nézve a Ptk. korlátokat állapít meg.

Többek között azt, hogy ilyen zálogszerződés esetén a zálogjogosult csak nyilvánosan értékesítheti a zálogtárgyat, kivéve azt az esetet, amikor a felek a kielégítési jog megnyílása után írásban eltérő értékesítési módban állapodtak meg. A törvény garanciális okokból a zálogjogosult előzőekben ismertetett választási lehetőségét nem csak fogyasztói zálogszerződés esetében, hanem általában a fogyasztóval, mint zálogkötelezettel szemben (bárki legyen is a zálogjog jogosultja) jelentősen korlátozza.

További fogyasztókra vonatkozó rendelkezéseket találunk a zálogszerződés szabályozásánál. Ugyanis a Ptk. alapján amennyiben a zálogkötelezett természetes személy, és a zálogtárgy elsősorban a zálogkötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe nem tartozó célra használatos, akkor a következő két pontnak meg kell felelnie a fogyasztóval mint zálogkötelezettel kötött zálogszerződésnek:

1. zálogtárgy a zálogkötelezett tulajdonában álló, egyedileg meghatározott vagyontárgy vagy olyan vagyontárgy lehet, amelynek tulajdonjogát a zálogkötelezett a zálogjogosult által nyújtott kölcsön, illetve fizetési haladék segítségével szerzi meg;
2. a biztosított követelés meghatározásának tartalmaznia kell a követelés – járulékok nélküli – összegének megjelölését, vagy azt az összeget, amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet.

A Ptk. a fogyasztók és a vállalkozások között fennálló – általában aszimmetrikusnak mondható – viszonyból kiindulva tartalmaz a fogyasztók helyzetét elősegítő rendelkezéseket. Ilyen rendelkezések a fentiekben ismertetett zálogjogi rendelkezések is, melyekkel jó tisztában lenni, mielőtt fogyasztónak minősülő adósként zálogjogi jogviszony alanyai leszünk.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.