Az „adminisztrációs hiba” jogkövetkezményei a munkaviszony megszüntetése során

Szerző(k): Dr. Jean Kornél Dr. Demény Zoltán | 2022.09.15 | Munkajog

A Kúria egyik friss döntésében foglalkozott a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló megállapodásban foglalt „adminisztrációs hibából” vállalt munkáltatói fizetési kötelezettség következményeivel.

A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a munkavállaló 2019. április 4-én írásban kérelmet terjesztett elő, amelyben munkaviszonya 2019. április 30-ával történő megszüntetését kérte. Az illetékes HR-vezető a munkavállaló kérelmére április 4-én rájegyezte, hogy „Átvettem. Utolsó munkaviszonyban töltött nap 2019. április 30.”, és a papírt aláírásával látta el.

Megjelent a friss ECOVIS HUNGARY LEGAL HÍRLEVÉL

Benne kiemelt témánk: Duplájára emelkedett az apaszabadság időtartama

További aktuális híreket olvashat előadásainkról és a legújabb cikkeket Bányajog és Közbesz blogjainkból.

A munkavállaló az utolsó munkanapján, 2019. április 30-án a munkavégzést követően utasításra jelent meg a HR-irodában. A személyzeti vezető a közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetésről megállapodás-tervezetet készített elő, amelyhez állítása szerint egy másik munkavállaló munkaviszonyát megszüntető megállapodást használt mintaként. A munkavállaló és a munkáltató által aláírt megállapodás 2. pontja szerint a felek megállapodnak abban, hogy a munkáltató a munkavállalónak a munkavállaló munkaviszonya megszűnése napjáig járó munkabérét, továbbá a munkavállaló 2019. évi arányos szabadsága igénybe nem vett részének pénzbeli megváltását és 1 292 238 forint megállapodási díjat legkésőbb az utolsó munkában töltött napjától számított 5 napon belül átutalással megfizeti.

2019. június első napjaiban megküldött levelében a munkavállaló sérelmezte, hogy a közös megegyezéses megállapodás 2. pontjában szereplő összeget nem kapta meg. A munkáltató a válaszlevelében előadta, hogy a megállapodási díj feltüntetésére adminisztrációs hibából került sor, arról megegyezés nem született és a feltüntetett összeg téves.

A munkavállaló ezt követően pert indított, amelyben első fokon a keresetét elutasították, majd másodfokon helyt adtak neki. Az ügy végül a Kúrián kötött ki, ahol a másodfok döntését a Kúria hatályában fenntartotta.

A Kúria indoklásában kiemelte, hogy a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó minden lényeges kérdésre kiterjedő ajánlatot 2019. április 30-án a munkáltató tett a munkavállaló részére. A munkáltatói ajánlat már tartalmazza a munkaviszony megszüntetésének jogcímét, időpontját és a juttatásokra vonatkozó adatokat, a munkakör átadását és az igazolások kiadását is, vagyis teljeskörűen rendezi a felek jogviszonyának lezárását.

A perben az nem volt vitatott, hogy a munkavállaló részére fizetendő megállapodási díjról rendelkező megállapodás a felek között létrejött és az érvényes. A munkáltató a perben és a felülvizsgálati kérelmében tévedésre nem hivatkozott, ugyanakkor azt állította, hogy a 2019. április 30-án megkötött megállapodásba elírás, azaz adminisztrációs hiba miatt került 1 292 238 forint megállapodási díj, és e körben a Ptk. 6:8. §-ának megsértését állította.

Az Mt. 31. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:8. §-a szerint a jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értelmezni kell. A szerződéses nyilatkozatot a Ptk. 6:86. §-ára figyelemmel a szerződés egészével összhangban kell értelmezni.

A szerződések értelmezése esetén elsődlegesen a nyilatkozati elv érvényesül, de figyelemmel kell lenni a felek vélelmezett akaratára is. E körben az ítélőtábla alappal vonta értékelési körébe a megállapodásba foglalt szerződési feltételeket, és azokat helytállóan vetette össze a jogviszony-megszüntetés körülményeivel. Igazolt, hogy a felek a munkavállaló kezdeményezését követően a munkaviszony megszüntetésének feltételeiről – annak konkrét jogcíméről, a juttatásokról, a munkakör átadásáról – nem tárgyaltak, a munkáltató a tervezet átadásakor sem adott tájékoztatást a megállapodásban foglalt ajánlatáról, csupán azt kérte, hogy a munkavállaló az elolvasást követően, egyetértése esetén azt írja alá. A munkáltató által 2019. április 30-án a munkavállaló részére átadott megállapodás-tervezet megfelelt a Ptk. 6:64. §-ának, mivel egyértelmű és a lényeges kérdéseket magában foglaló ajánlatot tartalmazott, amelyet a munkavállaló a Ptk. 6:66. §-a szerint – változtatás és kifogás nélkül – elfogadott.

Azt, hogy az ajánlat a munkáltató valós akaratát tükrözte, a munkavállaló számára megerősíthették a megállapodás megkötésének igazolt körülményei is. A perben nem vitatott tényállás szerint ugyanis a munkáltató rendelte a munkavállalót április 30-án a HR-irodába, ott a munkavállaló részére átadta az ajánlatot, ahhoz ugyanakkor magyarázatot nem fűzött, majd a munkavállaló aláírását követően azt a munkáltató HR-vezetője is kézjegyével látta el. A munkavállalónak – különösen a munkaviszonyt jellemző alá-fölérendeltségi helyzetből eredően – nem volt indoka arra, hogy az írásba foglalt, a munkáltató részéről két személy kontrollját élvező megállapodás tartalmát kétségbe vonja, a juttatás szándékát megkérdőjelezze. Nem volt jelentősége e körben annak sem, hogy a megállapodás milyen összegű megállapodási díjat tartalmazott, és hogy az mennyiben volt összefüggésben a munkavállaló munkabérének összegével. Az Mt. 6. § (1) bekezdése szerint a munkaszerződés teljesítése során – kivéve, ha törvény eltérő követelményt ír elő – úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A munkavállalótól az adott esetben nem volt elvárható, hogy az ajánlat – szóbeli tájékoztatás nélküli – átadásakor helyben kiszámolja a munkaviszonya időtartama szerinti, a munkáltatói felmondás alapján számára járó összeget a felmondási idő és végkielégítés mértékét és mindezt az alapbérével beszorozva ellenőrizze a megállapodási díjjal történő egyezőségét. Nem volt ismerete arról, hogy a munkáltató a megállapodás-tervezet elkészítéséhez mintát használt, és az általa mintaként használt megállapodás mely munkavállaló munkaviszonyának, milyen okból történő megszüntetése keretében készült, nem lehetett tudomása e személy alapbéréről sem, így nem róható a terhére, hogy az átadott ajánlat valóságát nem kérdőjelezte meg. Ezért az ajánlat elfogadása nem ütközött az Mt. 6. § (1)–(2) és (4) bekezdésébe sem.

MUNKAJOG, MUNKAVÉDELEM E-learning

Munkabaleset, foglalkozási megbetegedés; Biztonságos munkafeltételek, kártérítési felelősség; Munka- és pihenőidő, munkadíj; Mt. általános magatartási követelményei, egyenlő bánásmód, érvénytelenség

Videókonferencia (videók hossza: 529 perc)

Előadók: Dr. Dudás Katalin, Dr. Horváth István
ÜGYVÉDEK: 8 kreditpont!!!
Ár: 22.900 Ft + áfa helyett 18.900 Ft + áfa

Részletek, jelentkezés >

A munkáltató felülvizsgálati érvelésével szemben a perben annak sem volt jelentősége, hogy a munkavállaló munkaviszony-megszüntetésére vonatkozó akarata a megállapodási díj fizetésének vállalása nélkül is fennállt, mert az adott esetben a megállapodásra a munkáltató tett ajánlatot. A munkavállaló az adott helyzetben tőle elvárható magatartást tanúsította, amikor a szakértelemmel rendelkező munkáltatói képviselőtől származó, számára kedvező feltételt tartalmazó ajánlatot aláírásával elfogadta. A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a munkavállaló részére átadott ajánlat minden olyan lényeges kérdésben rögzítette a felek jogait és kötelezettségeit, amely a munkaviszony megszüntetésének jogszerű feltétele: pontosan tartalmazta a munkaviszony megszűnésének napját, a munkavállaló részére kifizetendő elmaradt munkabér és a megállapodási díj összegét, az igénybe nem vett fizetett szabadság pénzbeli megváltását, a munkáltatói igazolások kiadásának menetét, valamint a juttatások megfizetése esetére a munkavállaló joglemondó nyilatkozatát. Helytálló a jogerős ítélet azon megállapítása is, hogy a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodásban ellentmondásos rendelkezések és nyilatkozatok nincsenek. Önmagában abból, hogy a felek sem április 4-e és április 30-a között, sem a megállapodás aláírását közvetlenül megelőzően nem tárgyaltak megállapodási díjról, nem következik, hogy a munkavállaló az adott esetben rosszhiszeműen vagy együttműködési kötelezettségét sértve járt el, amikor a munkáltató figyelmét nem hívta fel a korábban nem egyeztetett juttatásra. A munkavállaló magatartása az alapelvi követelményeket nem sértette, a HR-osztály által előkészített és a HR-vezető szignóját tartalmazó iratból ugyanis nem vonhatott le következtetést arra, hogy az ajánlat nem a munkáltató kifejezett akaratát tükrözi.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.

Dr. Jean Kornél

Dr. Jean Kornél
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd | Irodavezető equity partner
Bihary, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
kornel.jean@ecovis.hu
A szerző szakmai profilja

Dr. Demény Zoltán

Dr. Demény Zoltán
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd
Bihary, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
zoltan.demeny@ecovis.hu
A szerző szakmai profilja