Szerző(k): Dr. Jean Kornél Dr. Demény Zoltán | 2021.01.28 | Minden egyéb, ami érdekelheti
A Kúria az EBH2019. P.3. sz. határozatában részletesen foglalkozott a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultságát kizáró egyik okkal, az érdemtelenséggel. E szerint a nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.
A Kúria elvi éllel erősített meg, hogy a kellő indok jogi fogalmának tartalma a gyermek életét jelentősen befolyásoló vagy arra kiható valós és súlyos érdeksérelem, azt a szubjektíven súlyosnak megélt, de valójában vélt sérelmek nem alapozhatják meg. Az érdemtelenség kimentésére alkalmas kötelezetti magatartásnak olyan súlyúnak kell lennie, amely valóban alapos indokát adja a tartást igénylő gyermek közömbösségének.
Megjelent a friss ECOVIS HUNGARY LEGAL HÍRLEVÉL
Benne kiemelt témánk: Duplájára emelkedett az apaszabadság időtartama
További aktuális híreket olvashat előadásainkról és a legújabb cikkeket Bányajog és Közbesz blogjainkból.
A döntés alapját képező eljárásban az édesapa a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy a gyermek tartásra érdemtelen. Alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a gyermek érdekében felhozott érvek szerint a gyermek a tartásra kötelezett apja viselkedése – az őt érintő negatív megjegyzések, a pályaválasztással kapcsolatos kifogás, a gyermek igényének figyelmen kívül hagyása, a féltestvérével való összehasonlítás, kapcsolattartásokon kialakult kényelmetlen és kellemetlen szituációk – miatt 2012 óta nem tartja vele a kapcsolatot. A korábbi harmonikus kapcsolat nem állt helyre, a gyermek az édesapától elhidegült. Hivatkozás történt továbbá arra, hogy a gyermek az átlagosnál érzékenyebb, kiemelt figyelmet és törődést igényel, a szülők válása és feszült viszonya pszichésen megterhelte, ezért nem értékelhető kizárólag a gyermek terhére a szülő-gyermek kapcsolat elhidegülése. Ezzel egyidejűleg a gyermek iskolai elfoglaltsága, az érettségire és a felvételire való felkészülés miatt megnőtt. Az eltávolodást tovább mélyítette, hogy az édesapa a szalagavató főpróbáján nem jelent meg. A gyermek az átlagnál érzékenyebb, egyik külföldi útjáról pánikproblémák miatt idő előtt hazajött, az érettségi és a felvételi időszaka fokozott megterhelést jelentett számára. A ballagás után az édesapa azért nem kereste a gyermeket, mert ígérete ellenére nem hívta fel.
A Kúria döntése során abból indult ki, hogy a Ptk. általános jelleggel szabályozza a nagykorú személy rokontartásra való érdemtelenségének esetét, mivel a jogosult már fel tudja mérni, milyen magatartást kívánatos tanúsítania azzal a rokonával szemben, akitől tartását ingyenesen elvárja. Ezt az általános szabályt a Ptk. a nagykorú továbbtanuló gyermekre kibővíti és önálló normaként fogalmazza meg, hogy a nagykorú gyermek akkor is érdemtelen a tartásra, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.
A Kúria utalt a XIX. számú Polgári Elvi Döntésre, amely alapján a nagykorú gyermektől elvárható a társadalom általános erkölcsi felfogásával összhangban álló magatartás. Így elvárható tőle, hogy szülőjével szemben ne csupán a tartás iránti követelményt támasszon, hanem életkorára és belátási képességére tekintettel a családi kapcsolatnak megfelelő magatartást tanúsítson. A nagykorú gyermek rendelkezik olyan belátási képességgel, amelynek birtokában fel kell ismernie, hogy a róla nagykorúsága idején vagyoni szempontból gondoskodó szülőjéhez közeli kapcsolat fűzi, mert tartási iránti igénye ezen alapul. Az ítélkezési gyakorlat – a tényhelyzet (a kapcsolat hiánya) mellett – azt is vizsgálta, hogy melyik fél magatartása vezetett a gyermek szülővel szembeni közömbösségének kialakulásához, annak oka a gyermek vagy a szülő/szülők korábbi magatartásában keresendő.
A Ptk. 4:220. § (4) bekezdése a továbbtanuló nagykorú gyermek szülővel szembeni magatartásának értékelésekor a hangsúlyt a „kellő indok” jogi fogalmának bevezetésével a gyermektől elvárható magatartásra helyezi. A szigorúbb mérce alkalmazását a nagykorú gyermektől a kapcsolat fenntartása/felvétele iránti elvárhatóság indokolta: a szülőjével szembeni anyagi igénye esetén a kötelezettet ne csupán annak kielégítését biztosító személynek tekintse, hanem vele szemben a vérségi kapcsolatuknak megfelelő magatartást tanúsítson.
A peres eljárásban a fenti jogszabályi rendelkezések alapján az édesapát terhelte annak bizonyítása, hogy a gyermek a tartásra érdemtelen. Míg az alperesre a kimentési ok bizonyítása hárult: a gyermeknek a nagykorúsága elérése után kellő indoka volt a szülőjével való kapcsolat teljes visszautasítására. A Kúria akként foglalt állást a konkrét ügyben, hogy ezt a kimentési okot az alperes nem bizonyította. A Kúria eseti döntéseiben a gyermekkel alacsony életkora óta nem találkozó, vele évtizedig kapcsolatot nem tartó, a gyermeket meg sem ismerő szülői magatartást, a szülőtől történt elköltözésre visszavezethető gyermeki labilis pszichés állapotot, a szülők között a gyermek kiskorúsága alatti folyamatos konfliktus miatt a gyermek élete iránti közömbösséget mutató kötelezetti magatartást, a kötelezettnek a házassági életközösség felbomlását eredményező szerelmi kapcsolata miatt ideggyógyászati kezelésre szoruló és antidepresszánst szedő gyermekkel szembeni viselkedését ítélte olyan, a társadalom általános értékrendjével ellentétes szülő-gyermek viszonynak, amely a kimentési okot megalapozta.
Az adott esetben a gyermek valós és súlyos érdeksérelme nem állapítható meg a Kúria döntése alapján. A gyermek és a szülő közötti – a kiskorúság időtartama alatti – kapcsolattartások konfliktusos jellege (gyámhivatali eljárások, a szülők közötti vita) fel sem merült. A felperes és a gyermek viszonya 17 évig jó és kiegyensúlyozott volt, a házassági életközösség megszűnése utáni helyzetet a szülők kulturáltan, jogi konfliktusok nélkül rendezték. A gyermek négy éven át tanúsított passzív magatartása nem indokolható a 17 és 18 éves életkor között megtörtént eseményekkel. A felelősségteljes élethivatást választó gyermeknek elegendő ideje volt a saját és az édesapa magatartásának végig gondolására, sérelmeinek feldolgozására. Mindezek alapján a Kúria is egyetértett a másodfokú bíróság döntésével, amikor a kellő indok jogi fogalmának értelmezésekor a gyermek – az édesapa magatartásával nem indokolható – passzív magatartását, közömbösségét döntő súllyal értékelte.
Amennyiben családjoggal kapcsolatos kérdése van, és hatékony megoldására van szüksége, keresse bizalommal az Ecovis Hungary Legal jogi szakértőit!
ADÓELJÁRÁSI JOGSZABÁLYOK (Art., Air., Avt.) MAGYARÁZATA
Art., Air., Avt. szabályainak gyakorlati értelmezése paragrafusról paragrafusra
ÚJ KÉZIKÖNYV!!!
Szerző: Dr. Kovács Ferenc
Formátum, terjedelem: B/5-ös formátum, 456 oldal
Megjelenés: 2024. április vége
Kedvezményes ár 2024. november 15-ig
22.900 Ft + áfa helyett 19.900 Ft + áfa
A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.