A veszélyhelyzet során alkalmazandó távmunka szabályairól

Szerző(k): Dr. Bihary Ákos LL.M. Dr. Demény Zoltán | 2020.12.03 | Munkajog

A veszélyhelyzet során alkalmazandó távmunka szabályairól szóló kormányrendelet 2020. november 12-én lépett hatályba, és a jelenlegi szabályozás szerint 2021. február 8-ig hatályos.

Távmunkavégzésről akkor beszélünk, ha a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenységről van szó, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják. 

A veszélyhelyzet ideje alatt – a munkáltató utasítási jogát leszámítva – a munkavállaló és a munkáltató megállapodással eltérhetnek a munka törvénykönyvében meghatározott távmunkavégzés általános szabályaitól, ami a számítástechnikai vagy elektronikus eszköz használata korlátozásának szabályait, a munkavállaló ellenőrzését, a munkáltató tájékoztatási kötelezettségét, illetve a munkavállalónak a munkáltató területére történő belépési jogát és más munkavállalóval való kapcsolattartás jogát foglalja magában. 

A veszélyhelyzet fennállása alatt távmunkavégzés esetén a munkáltató tájékoztatja a munkavállalót a munkavégzéshez szükséges, egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények szabályairól, és a munkavállaló a munkavégzés helyét ezen munkakörülmények teljesülésére figyelemmel választja meg.

A rendelet rögzíti, hogy a munkavédelemről szóló törvény 86/A §-át nem kell alkalmazni a veszélyhelyzet ideje alatt, azaz többek között nem kell alkalmazni a munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges munkakörülmények ellenőrzési kötelezettségére vonatkozó szabályokat.

A távmunkavégzéssel kapcsolatban eltérően kell alkalmazni a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseit is. A veszélyhelyzet ideje alatt igazolás nélkül, költségként elszámolható tételnek minősül a munka törvénykönyve távmunkavégzésre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, a munkaszerződésében foglaltak szerint távmunkavégzés keretében munkát végző munkavállalónak, a távmunkavégzéssel összefüggésben költségtérítés címén fizetett összegből a felek által előzetesen meghatározott, de legfeljebb havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékának megfelelő összeg (ha a távmunkavégzés nem érinti az egész hónapot, a havi összegnek a távmunkavégzéssel érintett napokkal arányos része) feltéve, hogy a magánszemély a távmunkavégzéssel összefüggésben a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. számú melléklet I. Jellemzően előforduló költségek cím 24. pont c) és d) alpontja szerint más költséget nem számol el.

Amennyiben munkajoggal kapcsolatos kérdése van, és hatékony megoldására van szüksége, keresse bizalommal az Ecovis Hungary Legal jogi szakértőit!

A jelen blogbejegyzés kizárólag általános tájékoztatási célokat szolgál, és nem tekinthető egyedi ügyre vonatkozó hivatalos jogi tanácsadásnak, szakvéleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A szerző(k), valamint a jogado.hu oldalon közzétett tartalmak szerkesztői és közzétevői a bejegyzés bármely konkrét ügyben történő felhasználásából eredő jogkövetkezményekért, illetve esetleges károkért felelősséget nem vállalnak.