„A hiba az Ön készülékében rejlik” – A digitális szolgáltatások és tartalmak teljesítése

Szerző(k): Dr. Farkas Márton | 2021.08.23 | Fogyasztóvédelem és e-kereskedelem

Cikksorozatunk első részében a fogyasztó és vállalkozás közötti, az áruk adásvételére, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól szóló 373/2021. (VI. 30.) Kormányrendeletnek az áruk adásvételére, második részében pedig a digitális elemeket tartalmazó árukra vonatkozó új szabályaiból szemezgettünk. Jelen cikkünkkel beteljesedik a „digitális forradalom”, ugyanis a digitális tartalom szolgáltatásával és a digitális szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos fogyasztóvédelmi követelményekkel ismerkedünk meg.

A Kormányrendelet alkalmazásában digitális tartalom a digitális formában előállított vagy szolgáltatott adat, míg digitális szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy digitális adatokat hozzon létre, kezeljen, tároljon, vagy azokhoz hozzáférjen, illetve lehetővé teszi digitális adatok megosztását, illetve az azokkal való egyéb interakciót a szolgáltatás más igénybe vevőivel. A magyar szabályozást indukáló 2019/2161 EU Irányelv példálózó jelleggel digitális szolgáltatásként sorolja fel a video- és audioanyagok megosztását lehetővé tevő szolgáltatásokat, a tárhelyszolgáltatást, a felhőalkalmazásokat, a közösségimédia-alkalmazásokat, továbbá a szövegszerkesztő és játékalkalmazásokat is.

A digitális tartalmak és szolgáltatások igénybevétele esetén alapvető elvárásunk, hogy az ellenérték kifizetését követően azonnal hozzáférhessünk az adott tartalomhoz vagy szolgáltatáshoz. Ezt az elvárást önti jogszabályi formába a Kormányrendelet 17. § (1) bekezdése, amely szerint a felek eltérő megállapodásának hiányában a vállalkozás a szerződéskötést követően indokolatlan késedelem nélkül szolgáltatja a fogyasztónak a digitális tartalmat vagy nyújtja a digitális szolgáltatást, a szerződéskötéskor rendelkezésre álló legfrissebb verzióban.

Érdekes kérdést vet fel a fent hivatkozott rendelkezésben megjelenő „indokolatlan késedelem nélkül” követelménye, ugyanis a 45/2014. (II. 26.) Kormányrendelet 19. §-a szerint szolgáltatás nyújtása esetén kifejezetten a fogyasztónak kell kérnie a vállalkozást, hogy a teljesítést már a 14 napos elállási határidő lejártát megelőzően kezdje meg. Ha a fogyasztó kifejezett kérése ellenére kezdi meg a teljesítést a határidő lejártát megelőzően, a vállalkozás nem válik jogosulttá a teljesített szolgáltatás ellenértékének követelésére a fogyasztó elállása esetén. 

Ilyen formában tehát nehezen érthető a Kormányrendelet azon kikötése, hogy a „felek eltérő megállapodásának hiányában” szükséges a szolgáltatás indokolatlan késedelem nélküli teljesítése, hiszen valójában éppen ahhoz kell kifejezett konszenzus a felek között, hogy a vállalkozás már az elállási határidőt megelőzően is megkezdje a teljesítést. 

A Kormányrendelet rögzíti, hogy a digitális tartalom vagy szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés akkor minősül teljesítettnek, ha:

• a digitális tartalom vagy – az ahhoz való hozzáféréshez szükséges vagy annak letöltésére alkalmas – bármely megoldás a fogyasztóhoz, illetve a fogyasztó által e célból kiválasztott fizikai vagy virtuális eszközre került;
• a digitális szolgáltatás hozzáférhetővé vált a fogyasztó számára, illetve hozzáférhetővé vált a fogyasztó által e célból kiválasztott fizikai vagy virtuális eszköz részére.

Ezen a ponton elérkezünk a Kormányrendelet egy újabb kulcsfogalmához, ez pedig nem más, mint a fogyasztó digitális környezete. Természetesen ez alatt nem egy virtuális élőhelyet kell értenünk, hanem a fogyasztó által használt azon hardvert, szoftvert és hálózati kapcsolatot, amelyek révén a digitális tartalmat vagy szolgáltatást igénybe kívánja venni.

A vállalkozás által nyújtott digitális tartalomnak vagy szolgáltatásnak és a fogyasztó digitális környezetének kompatibilitása alapvető fontosságú a szerződés teljesítésének szempontjából, így erre vonatkozólag kifejezett kötelezettségeket telepít a vállalkozásokra a Kormányrendelet. Ennek megfelelően hibásan teljesít a vállalkozás, ha a digitális szolgáltatás vagy tartalom hibája a fogyasztó digitális környezetének szakszerűtlen integrálásából (értsd: telepítéséből) fakad, feltéve, hogy azt maga a vállalkozás végezte, vagy a szakszerűtlen integrálás a vállalkozás hiányos utasításainak következménye.

Ugyanakkor a megfelelő tájékoztatásnak a hibás teljesítés alóli mentesülés szempontjából is alapvető jelentősége van: a Kormányrendelet 21. § (5) bekezdése szerint nem teljesít hibásan a vállalkozás, ha bizonyítja, hogy a fogyasztó digitális környezete nem kompatibilis a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás műszaki követelményeivel, és erről a szerződés megkötését megelőzően világos és közérthető módon tájékoztatta a fogyasztót.

A digitális tartalmak és szolgáltatások nyújtására irányuló fogyasztói szerződésekre vonatkozólag nem csupán a jelen cikkben bemutatott Kormányrendelet, hanem a 45/2014. (II. 26.) Kormányrendelet is bevezetett új rendelkezéseket, s ezeket az újdonságokat következő cikkünkben vesszük majd sorra.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.