Európai fizetési meghagyásos eljárás a joghatóság szemszögéből

Szerző(k): Dr. Zalavári György LL.M. Dr. Sándor Géza | 2021.05.13 | Követeléskezelés

A határokon átívelő igényérvényesítésre vonatkozó uniós szabályozás körében korábbi blogbejegyzéseinkben bemutattuk az európai fizetési meghagyást,  a kis értékű követelések európai eljárását és az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzést, továbbá foglalkoztunk a joghatósági kérdésekkel, illetve az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokkal is. Jelen cikkünkben az európai fizetési meghagyást érintő joghatósági és egyéb kérdésekről írunk.

Az európai fizetési meghagyás ugyan a határokon átnyúló igényérvényesítést könnyíti meg, de fontos megjegyezni, hogy ez korántsem azt jelenti, hogy bármely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező személlyel szemben bármely tagállami bíróság (közjegyző) eljárhatna.

Az európai fizetési meghagyásos eljárásban is alkalmazni kell a kollíziós jogot: „a joghatóságot a közösségi jog vonatkozó szabályaival, különösen a 44/2001/EK rendelettel összhangban kell meghatározni”. (Az 1215/2012/EU rendelet azonban hatályon kívül helyezte a 44/2001/EK rendeletet, így az utóbbi rendeletre való hivatkozásokat az előbbi rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.)

Tehát az európai fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtását megelőzően meg kell vizsgálni az alapjogviszonyt annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani a joghatósággal rendelkező tagállamot. Az 1215/2012/EU rendelet általános joghatóságként rögzíti, hogy valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető. Arra az esetre pedig, ha valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személyt más tagállam bíróságai előtt kívánunk beperelni, az 1215/2012/EU rendelet különös joghatóságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni (pl. a vitatott kötelezettség teljesítésének helye, a káresemény bekövetkezésének helye stb.).

A joghatóság eldöntése tekintetében azonban az 1215/2012/EU rendelet nem minden esetben alkalmazandó, ugyanis a tagállamok által vállalt nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása érdekében a rendelet nem érinti azokat az egyes különös jogterületen megkötött egyezményeket, amelyeknek a tagállamok részesei. Így például az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett, nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló, Genfben 1956. május 19. napján kelt egyezmény (CMR) is rendelkezik joghatósági kérdésekről, ezért egy nemzetközi fuvarozási jogvitában a joghatóság körében a CMR Rendeletet kell alkalmazni.

Az európai fizetési meghagyás akkor is hasznos lehet, ha a jogosult a joghatósággal rendelkező tagállamban nem rendelkezik székhellyel vagy fiókteleppel, ugyanis ebben az esetben nemzeti fizetési meghagyásos eljárás nem kezdeményezhető, azonban az uniós eljárás megindításának lehetősége nyitva áll, és az eljárási költségek tekintetében nincs különbség.

Az európai fizetési meghagyásos eljárás megindítását megelőzően a joghatóság kérdéskörének alapos vizsgálata nélkülözhetetlen, ugyanis ha csak utóbb derül ki, hogy joghatósággal nem rendelkező bíróság előtt került megindításra az ügy (pl. az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban), akkor a kérelmező a már megfizetett eljárási díjat elveszti.

A jelen blogbejegyzés kizárólag általános tájékoztatási célokat szolgál, és nem tekinthető egyedi ügyre vonatkozó hivatalos jogi tanácsadásnak, szakvéleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A szerző(k), valamint a jogado.hu oldalon közzétett tartalmak szerkesztői és közzétevői a bejegyzés bármely konkrét ügyben történő felhasználásából eredő jogkövetkezményekért, illetve esetleges károkért felelősséget nem vállalnak.